Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

együtt, úgy hogy másnap lepedőben kocsin szállították őket haza. A plebánus hüvelykujja is levágatott.1

De ez esetnek a ref. lakosság és egyházra is szomorú kimenetele lett, mert a Prédikátor nyolcad magával megfogattatván, Simon-Tornyára hurcoltattatott s ott kilenc hétig fogságban tartatott. Majd az uriszéken egyenkint 50—50 frtra bűntetteitek, harangjuk a haranglábról levétetett s a ref. lakosság a faluból kiparancsoltatott.

A gyülekezetnek ártatlanul megszenvedett prédikátora Szentesi Kádár András és Biró István elöljáró személyesen vitték panaszukat Becsbe és Pozsonyba, kérve a rajtuk és gyülekezetükön méltatlanul ejtett durva sérelemnek orvoslását. Fáradozásuknak lett is annyi eredménye, hogy az akkori nádor, Pálfi János elrendelte a vizsgálatot s annak teljesítésével Nagy András megyei ügyészt bízta meg. Az 1746. mart,

23-án Solton tartott Consessuson levő atyák szinte pártját fogták szerencsétlen hitfeleiknek. „Hogy a kányái sz. eklézsia valamiképen előbbeni helyére állíttathatnék — mondják a jegyzőkönyvben, — ennek tanítója Szentesi András és elöljárója Bíró István uramékat a felséges királyi udvar és Consilium eleiben való menetelekben és onnan kiadattatott Compulsorium szerint való dolgoknak végbevitelében kívántuk vala segíteni mind a magunk eklézsiájából percipiált charitativum által, mind pedig Tiszt, generalis Soriba uramtól fölkért fí aranyak által.“'1 * Azonban bár a vizsgálat folyamán kihallgatott református és katholikus

Í tanúk egyezőleg s nyíltan a bedegi plebánust és embereit vallották a veszekedés indítóiul: ex inquisitione ad mandátum Palatinale peracta, nullám eis consolationem allatam fuisse. Nemcsak elégtételt nem nyertek pedig, hanem ezután nemsokára a faluból a reformátusok mindenestől kifizettettek. A most már nemcsak templomuktól megfosztott, hanem f tűzhelyeiktől is elüldözött szerencsétlenek még egyszer kísérletet tettek helyzetük jobbrafordítására. Kádár András prédikátor a nádor rendelete következtében végrehajtott vizsgálat jegyzőkönyvét3 a midkét felekezetű, református és katholikus tanúk bizonyságlevelei melléklésével az akkori Superintendenshez vitte, ki azokat 8 Rhfttal és 20 dénárral a protestánj sok bécsi ágenséhez sürgősen el is juttatta, azonban expectata • consolatio non subsequuta est; a kányái ref. egyháznak örökre vége lett, s elüldözött prédikátora mint földönfutó irta vigasztalásért esdő következő levelét:

1 Egyházkerületi j. könyv II. k. 297. lap szóról-szóra.

3 Superint. j. könyv II. k. 305. 1.

3 A j. könyv megvan Tolnamegye levéltárában s kivonatban olvasható a „Prot. egyh. és isk.“ lap 1896. évi folyama 477. lap.