Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

26

3o. És hogy ezen specifikált ekklézsia vérontással is kész leszen oratóriuma mellett fölkelni és megmenteni a hatalmasságok ellen is.

Ezokáért méltónak Ítéltetett, hogy az az Oratorium demoliáltassék és elrontassék, mely is míg Marcaliban múlattunk, a Tts Ns vármegye gyűlésének alkalmatosságával, Mgs Bíró Márton veszprémi püspök eő Excellentiája, azon helység földesurának Karúdon lakó Tiszttartója, nemzetes Árum Pruszter Kristóf úr a megnevezett Mgs püspök eö Excellentiája helységeiből, u. m. Apáti, Bonnya, Ándocs. Karád helységeiből fölfegyverkeztette a megnevezett oratóriumnak lebontására, láncokkal, fejszékkel és egyebekkel elkészíttetett és egybegyüjtetett jobbágyokat s a Tts Ns vármegyének akkorra megjelent tisztjei előtt, u. m. Nemzetes Szathmári Vince főszolgabíró és Perneszi commissarius uraimék előtt az említett csepelyi nevű ekklézsiának oratóriumát egészen a földre levágatta és vonatta; és a prédikátor jószágait, valamit a parochialis háznál tanált, die 1(> februarii mind elhordatta, és a puszta parochialis házba plebánust állított. A prédikátor javai a provisor házába Karúdra vitettek, melyek csak részben kerültek tulajdonosa kezébe vissza. A büsüi oratórium is ugyan e napon mutatott le a földesúr Guál Gábor akaratából, ámbár ez is. mint a csepeli, a nest.i commissio <űöt* jo^-»1 apnif.

A templomuktól eként megfosztott Csepeliek épen készülőben voltak Bécsbe küldeni embereiket, midőn meghallották, hogy a dunántúli egyházkerület Superintendense Torkos Jakab a szegény üldözött reformátusok egyik buzgó pártfogója Soós Istvánnal Somogymegyében jár. Ot keresték tehát fel, s kérték, hogy levele által ő is kérné adsistentiájukra az akkori Ágenst Demjén Gergelyt. Torkos Jakab 1751. május 23-án sietséggel meg is írta érdekükben a levelet, melyben előbb szeretettel kéri az ágenst, hogy az Istenért kész szívvel s egyéb tehetséggel igyekezzék nekik szolgálni: majd megnyomva pennáját Írja: „Megvallom, nagy jó uram respectusát én is mindenkor előttem tartom, mások előtt is terjesztőm tiszta szívvel: de még is kényteleníttetém hallani kegyelmed iránt discontentumokat, hogy kegyelmed inkább a particularis személyeknek Ágensek, hogy sem a szegény megnyomorodott ekklézsiáké. Abban ugyan nem panaszkodnak, hogy a repraesentatiót elmulatná, midőn valamely afflicta ekklézsia emberei által requirálja kegyelmedet; de azután ha visszajönnek kegyelmedtől, csak félreteszi kegyelmed causájukat, sem nem tudósítja, sem nem informálja kegyelmed őket, hogy mit kellene nekiek cselekedniek; a

’ Egj'házkerületi j. könyv. II. köt. 500 — 501. lap.