Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
27 mint a csopakiaknak dolga is Ígérete ellenére mind ez ideigsehogy sincs. Elvárom annálfogva nagy jó uramtól, hogy mind mások, mind e szegény csepeliek dolgát firmiter felfogja. Helyesen megírott háborgatásuknak speciesét s egy inquisitiójokat in authenthia et in copia együtt adcludálom.1“ A felküldött species facti a következő': Tekintetes Agens Urunk ! Fájdalmas szívvel kényteleníttetünk az urat sérelmes ügyünkről tudósítani: hogy tudniillik ennekelőtte öt esztendőkkel Tettes Ns Somogy vármegye helységünkben Religiónknak szabad exercitiumjától tilalmazott és templomunknak kulcsát repetálta, de mink 1746 esztendőben 28-dik januarii véghezvitt inquisitióval öreg pápista emberekkel megbizonyítottuk, hogy helységünkben nemcsak fennálló templom, de vallásunkon való Prédikátor és Mester is mindenkor volt. Melyre nézve akkor a Tts Ns vármegye békét hagyott, hanem ezen folyó 1751-dik esztendő február havának 15-dik napján Marcaliban tartott generalis gyűlés alkalmatosságával oda citáltatott Prédikátorunk és két eskütt embereink előtt, a mint mondatott, királyi parancsolatot olvastak, és embereink előtt úgy magyarázták: Hogy mivel a templomunk pesti Commissio után épült, és azon ezelőtt két esztendővel újítást tettünk, király parancsolatjából templomunknak el kell rontatni. Jóllehet pedig ott levő embereink a Jesus Krisztus kínszenvedésére is kérték a Ns vármegyét, hogy azt ne cselekedné, még is V. bíró Szathmári úr és Ns vármegyénknek főhadnagyja Perneszi Antal úr, Méltó sávos vesznrémi püspök és földesurunk eő excellentiáia Tiszttartójával együtt karádi, baári, atsai, andocsi pápista helységek mintegy 400 lakosit fölszedvén, őket részszerintpuskákkal, részszerint fejszékkel fölfegyverkeztetvén, másnap u. m. 16-dik február, minek - előtte még embereink a gyűlésről hazaérkeztenek volna, templomunknak neki állottak, tőbül levágatták, és tőbül levágván nagy kárunkra s szívünk bánatjára fölfordították. Holott pedig Tts Agens Urunk, a mint fentebb is jelentőnk, csepelyi helységünkben nemcsak 1681-dik esztendőben, de még annak előtte 1646-dikban,2 és azulta is mind templo-1 Egyházkerületi levéltár C o köteg. 150. szám. 2 „Az egyházi törvényekrül Szenei Kertész Ábrahám által Váradon 1632-dik esztendőben kinyomtatott könyvben, mely könyvet azon két tartományban levő némely ecclesiáknak Seniorjai, u. m. Ujkéri Gergely, azután Sütő György, azután Bűi Péter, ezután Komáromi István, ezután Besenyei Mihály kézrül-kézre adván hiven megtartottak és Seniori tiszteket minden részekrül abban letett törvények szerint gyakorolták, és az én kezemhez is (Giczei Sámuel) Anno 1721 juttattanak —, a csepelyi
