Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
312 Protestálok Isten s ez világ előtt stb. Ha regnáló kegyelmes királyunk ő Felsége akaratával, mandátummal s hírével van ez a dolog, ennek a kulcsnak és templomnak elvétele: kell engednünk. De ha e mi erőszakkal való megnyomoríttatásunk és a kulcsnak violenter való extorqueáltatása az ő Felsége híre s akaratjával nincs: mi ezt megkeressük és ő Felségének hírévé adjuk. Erre Vay úr a kulcsot kezemből kikapta és Prépost uramnak adta, ő Nagysága pedig protestált és ezt mondá: „Én is protestálok, hogy nem a magam akaratával és hatalmával veszem el a kulcsot, hanem a földesúr hatalmával“. “Azontúl én nékem Vikárius úr keményen megparancsolta: holnap mindjárt ki menj a faluból, mert itt bizony soha tovább nem lakói, azt csak tudd meg. De hogy magamat nem exmittáltam, Vácra a tömlöcbe akart vitetni, a mint hogy a hintójábán vitt is egy darabon a templomig; itt pedig arra kényszerített ő nagysága, hogy nyissam meg a templomot és adjam kézhez; de én nálam nélkül is hamar oda menvén, megnyitotta Vay Ádám ő kegyelme és a papok mind bementek. Azért pedig férfiak és asszonyi állatok keserves nagy jajszóval siratván mind engemet magamat, mind pedig templomunkat, annyira hogy majd az égig ért a keserves sírás, zokogás és jajszó: Vay úr ezt látván, én nekem attávalteremtettével parancsolta, hogy sedáljam és compescáljam a népet és hajtsam el a templomtól őket, ott ne sírjanak. Én tehát keserves sirással és zokogó könyhullatásokkal kértem a népet, hogy elcsendesedjenek; de még annál inkább jajgattanak, Prépost úr pedig ő nagysága megparancsolta a szolgáknak,'Hogy Tűrjék a népet, űzzék el a templomtól, és így a papók szolgái és Vay uraméi pogány módon nagy istentelenül rútul verték őket; sok böcsületes asszonyi állatOkat, lóriinkat kit főbe, kinek orrát, kinek karját, hátát stb. és így a nép elszaladott. a faluból ki a mezőbe, úg> hogy még a mezőben is mind verték és hajtották őket mindenütt, leven a mezőben is a lárma, sírás, rikoltás; csak kicsinyben, hogy emberhalálok nem lettek, még- a,- papok is űzték szegényeket. Némely emberek pedig örömest magukat akarván őrzeni: a kertekből, kik a templom mellett voltak, karókat törtek ki, de csak haszontalan, mert föl sem mertek támadni, hanem csak megverettettek és elszaladtak. Ez a lárma már sötét este lett, minélfogva Vay úr ölvei hordatta a papoknak a fegyvert a szolgáival a maga házától, én nekem így felelvén : „Lásd te ilyen-olyan teremtette seductor, impostor, conspiráltál ellenünk. Mind te vagy ám ennek az oka, te támasztottad ám ezeket mi reánk, de ha ember-halál lészen, hitesd el a lelkeddel, hogy Isten mi atyánk úgy segéijen.
