Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
308 üzent, hogy valamennyi asszony s férfi vagyon a parochiális háznál, mindjái'ást mind menjen le az úr házához; s lehet talán nem bátorkodott ő nagyságok jönni a parochiára. De a nép nem ment, azt izenvén: mit keresne annyi nép_Ő nagyságoknál, nyilván nem jó szándékkal kivannak lenni 0 nagyságuk. Mindazáltal mind a rádi esküdt uraimék, mind pedig az árva eklézsiákból t. i. hártyám és kosdi uraimék közül, a kik akkor jelen lehettek, s várván a Cultust, lementenek mintegy tizen ő nagyságukhoz az úr házához, a kiken ugyan egyéb injuriát akkor végbe nem vittek, hanem nevüket serio disquirálván leírták és így elölök elbocsátották oly véggel, hogy egy óra múlván ismét mind visszamenjenek. Azonban Vikárius uram ő nagysága engemet hívatott igen szépen és becsületesen csak épen egy szóra, de az egy szó alatt megcsalattatván. mert tizenkétezer szó is lett. Én azért, hogy ne láttassam engedetlenségemmel vagy ő nagyságuktól való megijedtségemmel az ő nagyságuk és kegyelmük non putarem animadversióját okozni: bátor szívvel nehányad magúmmal, hartváni három bölcs szép öreg emberekkel és rádi esküdt uraimékkal az ő nagyságuk udvarlására és köszöntésére lementem. Mihelyt pedig a külső ház küszöbén beléptem volna, szólani sem hagytak, hanem már készen lesed t a lovas pap, s megkapván a karomat rángatott ide-oda, de nem Vikárius uram ő nagysága és Tts Vay uram éli be, hanem másfelé más házba húzott; a papok pedig utánam futottak s azok ismét a másik karomat megfogván, Vikárius uram felé vontak, s végre bemenvén abba a házba, melyben Vikárius uram volt, betódultak utánam mind a 13 papok. Azonban, hogy dolgom mint lészen, annak meglátásának okáért könyező szemekkel reám nézvén, utánnam be akartak jönni a hallgatóim közül némely ősz öreg emberek, de azok kitaszigáltattanak Vay uram által, és csak egyedül magamat bécsuktanak, állítván az ajtóra strázsára két papokat. Mindazáltal én az Isten leikétől megbátoríttatván, peroráltam etc.; a melynek is continentiája ez volt, t. i. a Prépost beszédéé: hogy quondam Vay familia pápista volt, melyben voltak Prépostok, Vikáriusok, Püspökök, de az a méltóságos úri ház idővel meggazosodott és konkolyosodott és depraváltatott, melyből ime az úr Isten magának kiválasztotta és megvilágosította, és az igaz római hitre térítette ezt a Tekintetes és Méltóságos úri személyit emlékezetes urat, Vay Ádám fiam uramat ő kglmét. Azért, édes fiacskám, édes prédikátor uram, ilyen Tts és Mgs úri ház templom nélkül nem lehet, hanem e mai napságtól fogva a templom nem a tietek, hanem a mienk; abba bizony többé be nem mégy, az tudtodra legyen, hanem hocce ide a kulcsot, azért jöttem. Azért, édes fiacskám, enge- Helméskedj és magadnak kedvezz, hogy valami gonosz dolog rajtad ne essék: sőt te is, édes fiacskám, gondolkodj, térj meg
