Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

az igaz hitre, kövessétek a ti édes földesuratokat, ezt a jó lelkű méltóságos urat, és leszen nálunk nagy böcsületed stb.

A templom kulcsát pedig add ide, mert bizony meg kell lenni.

Ezekre így feleltem: Méltóságos nagyságos édes atyám uram! Hogy Tts Vay Ádám uram elei pápisták voltak vagy nem voltak, én nem keresem. Megkonkolyosodtak-e vagy nem‘? azt sem disputálom. Megvilágosíttatott-evagy megvakíttatott-e ? azt sem vizsgálom, mert arra méltatlan vagyok, s tudja jól a mindenható és tudó Isten. Hogy pedig a templomot és annak kulcsát oda adjam: az lehetetlen, mert nem envim. hanem az Istené és az eklézsiáé. Vay Ádám uramnak azon a templomon egv nénzfi-jmcsTsém egy tvűk-mon_vát az építőknek nem adott. Való ugyan, hogy az őjkegyelme atyja vette volt a zsindelyt, melyet én ráverettem, de azt is .serfőző házra vették volt, de a kuruc világ miatt meg nem épülhetett, sőt a zsindelyt össze akarták égetni, úgy aztán az eklézsia instántiájára az ő kglme atyja ajándékozta a templomra, melyet mindjárt akkor az eklézsia be is hordatta a templomba, de azóta senki is föl nem verette, noha a templom teteje mind össze rothad ott stb.

Én ugyan aztán fölverettem, sőt a templom külső-belső építésére költöttünk készpénzt 160 forintot, de a mesteremberek intertentiójokkal 200 forintot és többet, de_ő kegyelme egy fillért sem adott rá, sőt hogy ő kglme reá nem adhatott és meg nem csináltathatta, ezt szégyelvén, egynéhány izekben / én nekem erősen contradicált, néha rettentvén, néha fényé- , getvén, hogy supersedeáljak az építésnek. Azért a templom nem az ő kegyelméé, hanem a mienk.

Erre maga Vay Ádám uram nagy becstelenséggel, attával-teremtettével felelt, hogy az ő Kegyelméé biz a s nem a miénk, mert ő kglme a íöldesura. stb. Ezt is fingálván : me olim — úgymond — s az én eleim fundálták; ezt pedig soha bizony ő kglme meg nem bizonyítja, hanem csak mondja, ( mert van mik..régi öreg emberek bizonyságok, a kik a török birodalom alatt úgy látták, hogy leroskadozva volt, a kecskék keresztül-kasul jártak be a falain és az emberek benne 1 tüzeltek. Puszta lévén az ország, — hanem a kálvinisták, éyí- , tették meg akkor is.

Prépost úr ő nagysága kemény beszédekkel stringálván, csak megmondotta, hogy adjam ki a kulcsot, mert a templomba soha bizony többé be nem megyek; ha pedig emberül nem adom, ebül is még ma kiadom.

Vay Ádám úr pedig akarváp a, nan pk_clílH_jiutatni_

i^istaság:át : szörnyű károm Krnbísokkal, fo rte lines b erste lenseg^KlS, nem gondolván sem iei Kiismer été vei, sem az Isten- TeT nem félvén, mind előbbeni religiója ellen s mind pedig én ellenem igén militált, szörnyen haragítván magát a kulcsért. “Én pedig azt is megvallottam, hogy a kulcs én nálam nincs,