Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
tájában akarták elhelyezni, és már a végtisztesség megadására keresztyén szokás szerint a barátokat össze is hívták a szomszéd és távolabbi megyékből, távolról sem gondolva arra, hogy találkozhatnék valaki, ki őket a vérség, keresztyéniség és humanitás kötelességének teljesítésében akadályozhatná. Azonban a mit nem véltek és vártak, megtörtént az, hogy nevezett Gosztonyi Miklósnak temetése az evangéliumi vallás rendtartása szerint midőn már végbemenendő volt, megtagadhatott és zavartatott, a mint bizonyítja L és M alatt mellékelt két okmány. A hideg tetemek a Gosztonyi család tulajdon és szokott helyén nem is voltak eltemethetek előbb, hanem csak három hó eltelte után, és akkor is tekintélyes katholikus férfiak sokszoros közbenjárására. Mely dolog a gyászoló feleknek mily keservet okozott, kiki megítélheti stb.“1 *8. Szent-Miklós (Puszta vagy kis) kevés katholikus vallásúak kivételével reformátusok lakják. A közelebbi időkig Veresegyház filiálja volt; önálló egyházzá alakulása a majdnem 600 lelket számláló gyülekezetnek az 1890-dik évben történt. 1673-ban Debreczeni Mihály volt prédikátora, ki a pozsonyi törvényszék elé idéztetett. A török világ után 1690-ben Puszta-Szentmiklós név alatt azon megjegyzéssel Íratott össze, hogy csak egy malom van benne. Azonban lakosai csakhamar visszaszállongtak, úgy hogy 1691-ben már 13 frt katonatartási összeg rovatott rá; 1695-ben pedig porta száma 1/4-re emeltetett. A ref. egyház is újra felállt s prédikátorát az 1713-dik évben Nagy-Kőrösön tartott gén. synoduson megjelenni látjuk. Az 1719-dik évben azonban a szomszéd ref. egyházak szomorú sorsában osztozott a Szentmiklósi egyház is, s egyike amaz erősen üldözötteknek, melyeknek ügye a pesti Oommissió előtt leggyakrabban előfordul. Jelesen panaszolják a bizottság prot. tagjai: „Kis-Szentmiklós községben a templom és tartozéki Berkes András váci prépost által elvétetett, a prédikátor, szinte Szentmiklósi nevű Yácra tömlöcbe hurcoltatott s ott megesküdni kényszeríttetett, hogy a váci püspöki megyében papi szolgálatot nem teljesít. Két odavaló lakos pedig két hétig Pesten tartatott börtönben és csakis 4 frt lefizetése után bocsáttatott szabadon. Más három ember, a saját felekezetebeli szomszéd templomokba való járásáért nyakánál oszlophoz köttetve pelengérre állíttatott s kínoztatott. Az énekes könyv, köznyelven Graduál, többektől elvéteteti s áruk lefizetése dacára sem adatott vissza. A harangoknak halotti alkalmakkor való használata megtagadtatott; — a temetéskor pedig fél tallért kellett fizetni az illető feleknek, 1 Pesti Comm. j. k. I. köt. 104. 1.
