Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

ex praemissis motivis ne sajnálja mentői elébb megkészíteni s beadatni velek az instantiát. Signat. Pesthini die 26 marţii 1781. per Josephum Bernát m. pr.

Én is ezen instantiának mennél előbb leendő folytatását recummendálom. Vay István m. pr.

*11. Keresztes. Ma is fennálló anyaegyház a tuladunai Egyházkerületben.

*12. Sámbék. Ma egészen pápista, kevés magyarral vegyes német mezőváros. Mint basa-székhely, a törökvilág végén megindult élet-halál harcban sokat szenvedett, de nem pusztult el. Az 1690-diki összeíráskor a lakott helyek közt említtetik, a ref. egyháznak azonban vége lett. Földesura Zichi Péter gróf lévén, a ref. vallású magyarok más helyen voltak kénytelenek lakóhelyet keresni s legnagyobb részben a kuruc-világ előtt rácok által lakott Köleseire települtek, és itt főtényezői voltak a máig is fennálló és virágzó ref. egyház megalakulásának. Kölesd egyik utcáját ma is Zsámbék utcának nevezik.

*13. Thura. Ma egészen r. kath. vallású népes magyar község. Hogy a XVlí-dik században ref. vallásúak is lakták, azt Pongrácz püspök is említi jelentésében; mint önálló ref. egyházzal bíró községről azonban csak Émber Pál emlékezik. A török világ alól lakottképen szabadult föl, a ref. gyülekezet azonban — ha volt — végkép megsemmisült, úgy, hogy régibb jegyzőkönyvünk 1726. táján ezt mondja Thuráról: „Kétséges, bogy vájjon lappanganak-e még itt, vagy végkép kiirtattak innét a rét. lakosok“.