Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
268 et colle structus, et per consequens praehabiliter antiquitus Fanum Romanorum vel Turcarum delubrum exstiterit. A pincze név pedig csak azért maradt rajta, hogy a dominium pincéje elegendő nem lévén, a borát rakatta bele; de hiszen szükségből házba is rakja az ember a bort, mind; azáltal azért nem pince. \ 2o. Hogy usque annum 1686 papjuk is volt az ó-budaiaknak; ezt pedig confirmálja a 26-dik articulus is, Anni 1681, mely világosan ezt mondja § 12o: „In aliis verő Comitatibus, veluti in Szaladiensi etc. necnon Pest-Pilis et Solt unitis etc. Siquidem de praesenti essent in actuali usu omnium fere templorum ibidem habitorum, ideo eadem pro actualibus eorundem possessoribus usuanda relicta sunt“. Már pedig Ó-Buda Pestmegyében van, tehát itt is meghagyattak articularilor in usu. A relatióból az sül ki, hogy usque Anni 1686 volt papjuk, tehát indubie következik, hogy 1681-ben is volt, az pedig ad sensum legis elég. De több is sül ki, mert 3o. A relatióba az tétetik föl, hogy 1698-ban vétetődött el tőlük a templom, és addig az oratóriumok a mostani pápista templom helyén volt; a honnan azt lehet kihozni, hogy nemcsak 1681-ben, hanem 1687-ben is meg voltak in usu Oratorii ad praescriptum articuli 26: 1681 et 21 : 1687, és így el nem vevődhetik tőlük az exercitium. 4o. Ámbár pedig az mondódik a relatióban, hogy usque anni 1686 habuerint Ministros, nem következik inindazáltal, hogy usque anni 1698 post annum 1686 nem volt papjuk, mert hozzá tevődik a relatióba, hogy liberum religionis suae exercitium non solum usque annum 1698 in antiquo loco templi, sed et subseque in alio loco per ^ Dominium assignato usque Annum 1778, tempus nempe inhibitionis continuerunt, az exercitium pedig papot is involvál; és így et exlege et ex usu restabiliáltathatik az exercitium. 5o. Lampe is emlékezik papokról usque annum 1686, s nevezetesen Csengéidről is emlékezik, kit említett az exmissio is de anno 1676 sub nro 1. Ezen reflexiók azért jegyzésre méltók, hogy a relatióba a szolgabíró be nem tehette; nekünk azért szükség ezt egy kevéssé világosabban kimondani, hogy annál erősebb legyen, de rövid az instantia. A generalis instantiának beadásától az ilyen particularis casust nem lehet suspendálni, mert szegényeknek nehéz oly sokáig várakozni; sőt inkább ha ilyen particularis casusba jó resolutiót kaphatunk, inkább lehetünk reménységgel a generalis instantia beadásához is. Recommendáltatik azért ágens Nagy Sámuel úrnak, hogy ezen matériába
