Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

falusi bírákra Haszán Tihája, hogy úgy nyissák föl a szemeiket, ha egy hét alatt a császár adója Budán nem lesz, karóban száradnak. 1690-ben azonban már mindkét község az elhagyott helyek közt említtetik s nem is épült fel többé.

*7. Bojár. Ma puszta Solt és Kis-Harta közt. Bástlii László 1686 februárjában még sürgetve követeli a bojári bíráktól az adónak Szolnokra szállítását. 1690-ben az elhagyott helyek közt íratott össze.

*8. Imsoós, régenten Omsós. Ma Duna-szigeti erdőség, a kalocsai káptalan tulajdona. Emlékezik róla a Simándi-féle jegyzőkönyv is. A törökuralom végén elpusztulván a község, 1690-ben az elhagyott helyek közt említtetik; 1726-ban pedig a superintendentia régi jegyzőkönyve ezt mondja róla: „Csak a neve maradt fenn“.

*9. Lak. Ma Géder vagy Újlak, egészen katholikus magyar község, a kalocsai káptalan tulajdona. A törökuralom végén elpusztult s 1690-ben Kis-Lak név alatt elhagyott helyképen íratott össze. A hadimozgalmak végződésével újra megnépesült s Bél Mátyás már mint községet említi; de hogy a hajdani ref. lakosok szállongtak-e vissza s lettek az akkori tulajdonos, a kalocsai érsek által pápista hitre kényszerítve, vagy pedig idegenekkel telepíttetett? nem tudom.

*10. Buda. A két budai ref. egyház a közel másfél százados törökuralom alatt — habár sanyarú viszonyok közt és szorongatott helyzetben,1 — de állandóan fennállott, s tisztán magyar tagjai saját külön templomaikban és prédikátoraik szolgálatával élve gyakorlák evangeliomszerű istenitiszteletüket. A török kiűzetésével azonban nyomban megsemmisíttetett az egyik s majd feldúlatott a másik.

A végmegsemmisülés a budavári egyházat érte. Temploma, a mai helyőrségi templom, az 1686-dik évi hosszas és véres ostrom alatt rommá lett s a diadal után betelepített barátoknak adatott át; tagjait pedig száműzte Leopold azon határozata, hogy a visszahódítandó várakban nem fog protestánst megtűrni. Az 1687-ben teljhatalmú kamarai inspektorrá kinevezett Werlein István a régi tulajdonosok jogaira való tekintet nélkül osztogatta a puszta telkeket a becsődített osztrák, bajor, frank, sváb stb. jövevényeknek. Magyaroknak alig, protestánsoknak

1 Vincze István ó-budai bíró 1656. szept. 2'2-én ifj. Rádai Andráshoz, Pilis vármegye szolgabírájáboz küldött levelében panaszolja: „A jó Isten atyai tetszéséből ez mi nyomorult szegény helyünket az tavalyi esztendőben a pestis által igen megpusztítván, szintén elfogyatkoztunk és megkevesedtünk ; azonképen a sok, naponkint rajtunk levő nyomorúságos iga most is szintén fogyat bennünket úgyannyira, bogy immár teljességgel szintén elfogyatkoztunk és elszegényedtünk, mert csak a házak is, a kiic haszontalanul állanak és elrontattanak, hatvanan vágynak stb.“ Pestmegyei levéltár. Polit. akták.