Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
265 pedig egyátalában nem adatott hely ős Budavárában. Hégi magyar lakosainak megfogyott maradóid teljesen kiszoríttattak onnét, s az 1684-dik évi ostrom alkalmával már iszonyúan összeroncsolt Tabánban a rácok mellett húzódva meg, ott tartották istenitiszteletüket egy házban, melyet tulajdonosai, a darmstadti hercegek engedtek át nekik. Itt sem maradhattak azonban sokáig, mert a türelmetlen városi magistratus a hercegeknek lefizetvén ama háznak árát, városi sörházzá alakíttatta át, s a reformátusokat tovább költözni kényszeríté. Ki volt Budavár utolsó prédikátora? semmi nyoma. Szilvási István után nem tudunk említeni senkit.1 Az ó-budai ref. egyház Budavár visszavétele után is fennállott még 1698-ig. Ekkor azonban temploma, mely a mostani pápista templom helyén állott, az akkori földesuraság, Zicsi Péter által elfoglaltatott, s majd prédikátora Vecsei István2 (nem Mátyás, mint, Ember Pál mondja) is elüldöztetvén, ettől fogva csak magános istenitiszteletet tarthattak az uraság által számukra kijelölt hajlékban. Később Madarassy (Comes Madarassy) engedte át nekik istenitisztelet helyéül a saját telkén levő ama régi épületet, mely valamikor római templom vagy török imaház volt. Ezen épület Madarassinak 1747 táján bekövetkezett halála után s magvaszakadtával teljesen tulajdonukká lett, s a földesuraság is meghagyta őket annak birtokában évenkint fizetendő 25 írtért és azon feltétel mellett, hogy azt sem javítani, sem bővíteni, annyival inkább pedig helyébe új imaházat épiteniök nem szabad. Idő múltával az ó-budai uradalom a kir. kamara tulajdonába menvén át, a reformátusokat ez is meghagyta előbbeni jogukban az istenitisztelet gyakorlását és az imaház használatát illetőleg, s használták is minden háborgatás nélkül 1776-ig. Prédikátort nem tarthattak ugyan, de levitájuk állandóan volt. A szathmári békét követő időkben Pátkai György volt a lévita, ki 22 évig szolgált köztük; ezt követte Váczi János 12 éven át haláláig, — majd Szakái Péter öt éven át szinte haláláig, s 1756-tól Pátkai Béni, ki 1784-ben is köztük volt. Az 1776-ik évben azonban békés nyugalmuk egészen fölzavartatott. Ezen időben ugyanis a régi imaház — a hitfelek Isten kegyelméből megszaporodván — kezdett már szűk lenni, s különben is az idő viszontagságai által annyira meg1 Szilvási István Bicskéről ment Budára, innét pedig Kocsra s majd Császáriba költözött A pozsonyi tör vényszék elé idéztetvén, eladatott a nápolyi Klára gályára, hol sokat betegeskedve, meghalt 1676. jul. 2-án. * Vecsei István előbb kun-szent-miklósi, 1701-től monori, 1706-tól pedig ráckevei prédikátor volt. Leányát Szőnyi Gergely monori prédikátor (Szönyi Beniamin apja) birta feleségül.
