Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
£4-2 6o. Az kik a pápista templomokat gyakorolják, no legyen senkinek is szabad rágalmazni, mocskolni s akármiképen is csúfolni vagy azoktól tilalmazni sub poena fi. 12, a ki elköveti toties quoties tartozik az megírt büntetést megfizetni, melynek fele az megsérült félé, fele pedig az templomé. 7o. Én is egyházi és plebánusi hivatalomban valamiben szolgálatom kívántatik, tartozom magam vagy káplánom elkövetni és szolgálni. Mely punctumoknak állandó megmaradására és elkövetésére ezen megyegyezett akaratból lett accordátokat és egyezésünket subscriptiónkkal és pecsétünkkel megerősítettük. Datum Gyöngyös die 3 august. Ann. 1714. Árokszállási József csudányi prépost, egri kanonok, patai esperest és gyöngyösi plebánus. Lévai István mostani helvetica ecclésiának öreg gondviselője. Komiáthi Gábor, azon lielv. ecclésiának kis gondviselője.“1 A plebánussaí kötött ezen egyezség azonban nem mentette meg őket a további méltatlan bántalmazásoktól, még kevésbbé felejtethette el velük egyházuknak egykori virágzó állapotját, minélfogva most a megyén, majd a királyi trón előtt, majd a pesti commissio előtt látjuk őket, a mint panaszolják a múltban és jelenben szenvedett iszonyú sérelmeiket; de nem nyertek sehol orvoslást. Az 1721-ben még 400 lelket számláló gyöngyösi ref. egyház nem nyerte többé vissza őtet jogosan illető javait, a ref. hívek vallásuk szabad gyakorlatától továbbra is megfosztva lettek; nemcsak, hanem koronkint lelket elkeserítő bántalmazásokat voltak kénytelenek kiállani.2 így a kecskeméti egyházmegye régi jegyzőkönyve a többek közt ezt beszéli róluk: „1752 januar 26-án a Gyöngyösön tartott megyegyülés alkalmával a nemesek közül némelyek s kiváltképen Rajcsi Mihály a gyöngyösi reformátusoknak pártjokra kelvén, midőn azt hoznák javaslatba, hogy a negyedévenkint fizetett 100 ft helyett 25-öt fizessenek a plebánusnak : Barta Ferenc plebánus dühösen mondott ellene a javaslatnak, mondván : „se perditarum haereticarum animarum pretium non levaturum. Praedecessores etiam suos pessime fecisse, quod simile haereticarum animarum pretium perpotaverint“. Majd pedig martius havában a katedrából arra biztatá híveit, hogy a velük szembe jövő eretnekeket eként köszöntsék : „ihi kúria! ihi kúria!“ Május 17-dikén tartott predikátiójában így oktatá híveit: „a kálvinista és lutheránus embert ne átkozd meg, keresztyén hivő, mert az is isten 1 Egybázk. levéltár. G köteg 151. sz.- Pesti commissio j.-könyve I. kötet 505. lap.