Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

1710. november 28-án a templom a katedra alá rejtett 7,000 forinttal, a papiak, iskola és minden egyéb birtok újra elvetetett tőle; a prédikátor Kecskeméti Szabó János hajánál fogva hurcoltatott ki a parochiából és a plebánus által minden szolgálattól eltiltatott. Majd a következő év márciusában a városból is kiüldöztetett mind a prédikátor, mind az iskola tanító, és a szabad vallásgyakorlat végkép beszüntettetett.

Az újólag mindenétől megfosztott szerencsétlen gyülekezet hasztalan panaszolta el súlyos gravameneit 1711-ben a királyi trónus előtt (151. sz. Elenchus 27. p.), nem nyert semmi orvoslást, sőt sorsa mind súlyosabbá lett. „Bár a róm. kath. plébános szolgálatával soha nem éltek, hanem a vasárnapi istenitisztelet végzése, keresztelés, esketés és úrvacsorával élés végett a szomszéd helyekre, leginkább Atányba szoktak járni, mégis kényszerítették őket, hogy azt javadalmazzák. A plébánus Árokszállási József, hogy évi fizetését annál inkább megkaphassa tőlük, őket durván vexálta, kath. szertartásokra erőszakolta, s a ki közülök saját hajlékában ima és énekléssel imádta istenét, az ilyennek hajlékát háborgatni, s őtet különböző ürügy alatt üldözni meg nem szűnt. Sőt a köztemető használatától is megfosztattak s kénytelenek voltak ismét — mint az üldözés kezdetén — udvarukon, kertjeikben s az éj sötét idején temetni el halottjaikat.“1

Hogy siralmas helyzetükön, a mennyire lehet, könnyítsenek, az 1714-ik évben újra formális egyezségre léptek a plébánossal. Az egyezséglevél így hangzik :

„Mi alább Írtak, egy részről Árokszállási József, Csudányi prépost, patai espei’es és gyöngyösi plebánus, másrészről pedig a refta helvetica confession levő gyöngyösi lakosok közönségesen adjuk emlékezetül ezen levelünk rendiben, hogy még in Anno 1698. néh. tisztelendő Almási András sári apátur és akkori plebánus uram egy részről, másrészről az említett helvetica confession levő gyöngyösi atyafiak között lévén bizonyos controversia, melynek eltávoztatására és az jó egyezségnek megtartóztatására nézve, léptek bizonyos punctumokra, és azon punctumok iránt bizonyos pecsétes levélbeli instrumentjok is emanáltatott, és az megegyezés usuroboráltatott vala is, az legközelebb elmúlt revolutio alkalmatosságával pedig az időnek mivoltához képest azon megegyezés felbomolván, az revolutio után a controversia előkerült, és az iránt pörbe is szállott velünk említett plébánus urunk ő kegyelme, de mind ő kegyelme s mind mi a békességes megmaradást és felebaráti szeretetet kívánván inkább amplectálnunk, hogysem a gyülölséges visszavonást foveálnunk, die 20 mense

1 Kecskeméti Traktus régi jegyzőkönyve.