Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
229 Egykorú irat szerint a jász-berényi reformata árva eklézsia ■ekkor megesett siralmas állapotának tenora ez: „Anno 1760 die 7ma julii reggeli 7 és 8 óra között egyrészről mi, ezen árva ekklézsiának hívei közönségesen, másrészről ugyan oskolánk mestere vagy inkább levitája, Tts feő kapitány Urunk Almási Pál és a Tts Deputatio, nem különben jász-apátii V. archi Diaconusa Khorher és Török János jász-berényi plebánus úr eleikben citáltatván, a nyári dolognak ideje miatt lévitánkkal négynél többen meg nem jelenhettünk. Az holott is vádoltattunk holmi csapongó embereknek parochia házunkhoz való befogadásával, nevezetesen ezzel (melynél egyéb okát a F. Locumtenentiale Fonsilium sem adja a mi casusunknak), hogy ezelőtt valami Balogh nevű utas Prédikátor a feleségét keresvén, nálunk megállóit és predikállott; ki is vándorlásáért megfogattatott, de a F. Locumtenentiale Consilium által büntetés nélkül elbocsáttatott. Ezért előttünk a F. Locumtenentiale Consiliumnak, ha ugyan megnyugodhatnánk benne, ilyen parancsolatja olvastatott, hogy vallásbeli régi ususunk és exercitiumunk egészen tolláltassék; oskolánkból levitánk kifizettessék. Mely mandátumot jász-apáti V. archidiaconus Plebánus uram igy limitálta, hogy a jászberényi plebánus uram iránt egész dependentiával legyünk; csak ketten vagy hárman is könyörgésnek okáért egybegyűlni ne merészeljünk, a stólát megfizessük, keresztelésünk és copulatiónk ahol akarjuk meglehet, megfizetvén először T. Plebánus uramnak. Levitánknak egész dolgára és készületire két óra engedtessék, a mint hogy még csak enni sem engedték, jóllehet, hogy már az asztalon volt; kérvén e mellett a fiúi és leányi gyermekeknek az oskolájokba való küldetését, de a mellett erősen parancsolván a templom kulcsának kézben adatta tását. Mindezekben is csak a békességgel győztük, mivel ellenek semmit sem tehettünk, provocálván mindazáltal arra az időre, melyben eő Felségét requiráljuk; mely bizodalommal a kulcsot oda sem adtuk. De sem protestatiónkkal, sem pedig ezzel semmit nem gondolván, hogy ekklézsiánk emberei jelen nem volnának, annyival is inkább azok, kikel e dolog inkább illetett volna:' közülünk senkit sem el, sem pedig haza nem bocsátván, Ns. jászberényi Biró uram már a templom felé való utunkbol a Parochialis házba bement, és négyőnk közül, vagy ha már többen is lehettünk akkor, senkit a házba be nem bocsátván, a templom kulcsát kihozta és a templomot megnézvén bepecsételték; a mely dolog különben is végbe ment volna, mivel már akkor ki voltak rendelve a fejszés legények az ajtónak bevágására. Ez meglevőn, fordultak a parochialis háznak, mellyet a
