Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

230

Kántor számára el is foglalták, kihordván onnan holminkat.

Míg ez folyt, Nagy Mátyás V. kapitány urunk az ekklézsia ládáját felhozatta ez szín alatt, hogy feő kapitány uram parancsolatjából nem lehet két archívum a városban, hanem egy; e mellett hogy sok baja vagyon a Ns Tanácsnak némely dolgoknak eligazításával, mivel a mi ládánkban is vágynak testamentom levelek; de a ládát ekkor pecsét alatt visszaadták, a mig nem kívántatik.

Itt ada az úr Isten egyik bánatunkra más bánatot, mert az elsőtol meg se pihenhettünk, a mikor délesti 3 és 4 óra közt Tts feő kapitány urunk által citáltattunk, most ugyan mintegy kilencen a városházához, a hol borkínálás és édes beszédekkel Plebánus uram addig tartott bennünket, mig a Nzts Tanács egyenkint kimenvén, 1725. esztendőben épült templomunkat földig lerontották, benne levő székeinket elragadozták, kőt énekes könyveinket fejszélyekkel széllyel darabolták, oskolánkban levő gyermekek csengetyüjét elvették, magunk pedig mind ez ideig kemény vigyázás alatt tartattunk.

Ezekkel és más ehez hasonló többekkel mind ekklézsiai jövedelmünktől, mely szerint a város jövedelmének harmada minket illetett volna, a mint ezt edoceálhatnánk, mind prédikátori és lévitai örökségünktől egészen megfosztattunk, minden okunk és érdemünk ellen, jóllehet hogy mindezekben is hívek és hűségesek voltunk akárminémű épületben, eő Felségének is mindenkor hűséges és szorgalmatos jobbágyi voltunk, sőt a mint eddig, úgy mostan is magunkat, jószágunkat, successorinkat utolsó csepp vérünkig föláldozni készek vagyunk.

Mindezekhez hasonló siralmas dolog ez, a midőn kézi mesterségeinktől megfosztanak; húsz esztendeje már. a mióta a szabó és szűcs mesterembereket kemény fizetéssel sanyargatják, és ezért sokan laktok-földéből keservesen elbújdosni kényszeríttettek; a kik még eddig győzték, minden esztendőnkint negyedfél forinttal processióért sanyargattatnak. Nem különben 1757 esztendőben csizmadia mesterembereinktől originális articulusokat, mellyektől az őseik is vették eredetüket — elvették, és ugyanakkor egyeztek 2 fiókban esztendőn által a processio hagyásáért.“1

Az összetört jászberényi egyház hívei Pap András és Beszteri Mihály által felséges királyné asszonyuk előtt panasziák el sokszoros sérelmeiket, de eredmény nélkül, mert évek teltek el és nem kaptak vigasztalást.2 1768. ápr. 7-én Szent-1 Du'iam. egyházk. levéltára Be, be, B köteg.

! U. az. A testimonialis levélnek Kállai Miklós kurátor és 82 lakos irt alá.