Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
215 érsek által tartott zsinathoz Eszterházi Miklós nádor levelet bocsáta, melyben az atyák figyelmébe ajánlja a többek közt Vácinegyébe — hol a török uralkodik — legalább két lelkészállítását 1 Püski János kalocsai érsek és váci püspök 1649-ben folyamodik a királyhoz, hogy találtatnék valami mód Ő Felsége által az ő személye és állása tiszteséges fentartására. Lelóci Tárnod Mátyás püspök (1651—1655.), midőn Lippai György prímás 1654-ben hozzá írt, hogy nehány ifjút kispapnak fölvevén, őket Nagy-Szombatba küldené, hogy ott papokká képeztetnének : érzékenyen panaszkodva mondta el válaszában, hogy az oly terjedelmes váci egyházmegye területén már csak 5 kath. plébánia van, és hogy mint püspök csak 3 helyről kapván tizedet, jövedelme oly csekély, hogy állásához illőleg alig képes magát a szükségesekkel ellátni. De nemcsak jövedelem nem került a protestánsok nagyobb üldözésére a hódoltsági területen fekvő püspöki megyékből, de a kath. egyháznagyok jóformán nem is ismerték azokat. Lippai György érsek 1647-ben az akkor is tekintélyes Kecskemét magyar várost a váci püspökségben ugyan, de Nógrádmegyében keresi, hogy az Istentől reá bízott lelkeknek üdvösségére Pásztori gondját és szorgalmatosságát fordítaná.2 Zongor Zsigwond püspök (1655—1658.) a Szeged alsó-városi ferencrendi kolostor-főnökhöz — ki akkor püspöki helynök volt — ezt Írja : „minthogy én nem tudom kik vannak azon provinciámban, hogyha alkalmatossága leend kendnek, írjon nekem az odavaló állapot felől, mely helyen és hány plebánus lehet azon provinciámban, és nevüket is írja meg, hogy annál inkább tehetségem szerint viseljek gondot rájuk. Éltesse Isten kegyelmedet. Nyitra, 15 mart. Zongor Zsigmond“.3 A gondviselés, melyet Zongor Ígért, s általában a mi gondot a távolban lakó váci püspökök híveikre fordíthattak, csak nagyon fogyatékos lehetett és volt, s leginkább abból állott, hogy szerzetesekkel, kik Szent-Endre, Buda, Fejérvár, Simontornya, Baja, Zombor, Arad és Temesvárig járkáltak — látogattatták meg a hódoltsági helyeken lakó kath. híveket; a nép állandó oktatására, hitben erősítése és megtartására pedig u. n. licentiatusok szemeltettek ki iskolamesterek s más alkalmas egyénekből, kiknek hivataluk a kath. postillának felolvasásán s hitszónoklaton kívül keresztelés, temetés, esketésben és mindabban állott, a mi az áldozó pap működési körébe nem vág. A püspökök és egyházmegyéjük közti összeköttetést pedig fentartani, s átalában távollétük hiányait pótolni helynökeiknek, in spiritualibus vicariusaiknak lett 1 Lányi: Egvh. történet II. köt. 229. lap. * Hornyik : Kecskemét Tört. II: 231. 3 Váci püspöki levéltár.
