Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
216 volna feladatuk; de ezek inkább dézmaszedőik, jószágaiknak számbantartói és árendatorai,1 mint a megmaradt kevés híveknek gondviselői voltak; annyival kevésbbé voltak pedig terhére a protestánsoknak. Örültek, ha maguk békében m áradhattak. A XVII-ik század utolsó negyede táján azonban rohamosan változtak a viszonyok és körülmények. A kath. főurak által indított Zrínyi-Nádasdi-féle mozgalom csirájában fojtatott el s a protestánsok szenvedtek meg érte. A török uralom hanyatlóban volt s a pozsonyi delegatum bíróság a káptalanok emberei által akadály nélkül Íratta össze a prot. prédikátorokat, egész bátran nyújtogatta ki kezeit utánuk a hódoltság legtávolabbi helyeire is, és egyre-másra fogdosta össze, kik előle nem menekültek. Ezen időben Szentmiklósi és Óvári Pongrác György volt a váci püspök, ki a kath. klérus Pozsonyban ünnepelt diadalán felbuzdulva, míg egyfelől mint királyi biztos Nagy-Szombatból űzte ki a protestánsokat, másfelől eljöttnek látta az időt, hogy a kath. hit terjesztésére kezdeményezzen valamit egyházmegyéjében is, hol —mint a pápának panaszolja — általa még eddig semmi újítás (nulla reformatio) nem tétethetett. E célból az 1673-ik évben Cseke Mihály püspöki vicarius és ecsegi plebánus által bejáratta (Canonice visitari curavit) megyéjét; ki november 6-ikán hozzá kezdvén a rábízott munkához, bevégezt^ 1674. január 14-ikén. Majd 1675. május 1-jére megyéje papjait és szabadalmazottjait barsmegyei Szent-Benedekre hívta Congregatióra, hol 11 plebánus és ugyanannyi licentiatus megjelenvén, a Vicarius által megejtett visitatio alapján egy, a váci püspökség állapotát föltüntető s Rómába szánt jelentés készült. Ezen jelentésben elöszámláltatnak a katholikus és eretnek községek. Ez utóbbiakat nem a valóságnak megfelelőleg — mint maga is bevallja s annak okát is adja — tünteti ugyan föl a jelentés, de miután 13,000-re teszi a katholikus lelkek számát, teljeskint fogadhatjuk el a kath. falvak jegyzékét s levonhatjuk belőle a következtetést mindazon községek protestáns voltára nézve, melyek 1675-ben tényleg fennállottak s eddigi katalógusainkon — melyek szintén nem kimerítők2— nem említtetnek. Ugyanazért a Csekeféle canonica visitatio eredményét, mint a mely egy ecsetvonással járul a dunamelléki egyházkerület XVII-ik századbeli állapota feltüntetéséhez, rövid kivonatban közleni jónak látom. 1 Hornyik: Kecskemét tört. II. k. 128. lap stb. 2 Nem említik p. o. Adacs, Kákát, Bábony, Vacs, Kóka, Sári s több más helyeket, melyekben ref. egyházak voltak, mint a Körös városi jegyzőkönyv bizonyítja.
