Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

ben s a meddig karjai elértek, csapásokat is mért a protestánsokra, beszéli Desericki piárista; de még többet bizonyít Almási ellen a protestánsok iránt annyira elfogult, róluk folyvást epébe mártott tollal iró s Ember Pál fentebbi előadásából az egyenes üldözést eltagadva, mindent a mi történt egyfelől a püspöknek, a váci, kosdi, veresegyházi, mogyoródi, tárcsái és más püspöki birtokokon lakó alattvalók iránti atyai gondoskodása, másfelől a katholikusokon zsarnokoskodó kálvinista prédikátoroknak a budai basa általi megbüntetése tényenkint feltüntető Deserickinél, Bethlen Gábor fejedelemnek a pozsonyi ev. főiskola birtokában eredetiben meglevő levele, mely szerint P

„Mivelhogy Almási Pál nevű váci püspök egyértelemben országunkbeli híveinkkel nem akart lenni és mind ez ideig ez hazának közönséges békessége és csendessége ellen vagyon: ez okon a mely háza, öröksége és egyéb javai ott Nagy-Szombatban voltak, az országnak arról írott artikulusa szerint kegyelmes dispositionkban lévén, azon házát minden pertinentiával conferáltuk és adtuk mi vitézlő híveinknek stb. Datum Posonii die 8 novembris Anno Dni 1620. Gabriel.“

Hogy azonban az Ember Pál és Veresmarti L. Péter által jelzett 1631-dik év táján szintén intéztetett a protestánsok ellen némi támadás: nyomát találjuk Kőrös város régi jegyzőkönyvében, hol az 1632—3. évi egyházi kiadások közt e tétel is áll: „a váci keresztyének közül a kik bujdostak, esvén nagy költségbe a keresztyénség megtartása mellett, azoknak is adtunk 4 irtot“.1 2

Ámde mind az Almási püspök által, mind az 1631-ben történt támadás csak futó felhőhöz hasonlított, s inkább csak határszéli becsapás volt, nem pedig a püspöki megye területén lakó protestánsok átalános és rendszeres üldözése; és ha azoknak, kiket útjában talált, szerzett is sötét órákat, de a kath. hit terjesztésére mit sem használt. A török, ki még saját embereinek bántalmazása ellen is időnkint megújított védlevelekkel oltalmazta protestáns alattvalóit, nagyobbmérvíí és tartós üldözést nem engedett volna meg; de az erre megkívántaié anyagi erővel és eszközökkel maguk a püspökök sem rendelkeztek, mert a megyén kívül viselt hivatalok jövedelme saját személyes kitartásukra is alig volt elegendő; a megyén belől pedig hathatós támogatásra nem számíthattak, miután a hódoltságban szórványosan megmaradt katholikusok csak elenyésző csekély számmal voltak, a mint mindezt a kath. részről való egyes intézkedések és fölmerült panaszok mutatják. így p. o. az 1638-ik évben Lósi Imre

1 Desericki: Hist. Episcopat. Vácién, pag. 185, 186.

2 Török-magyarkori Tört. emlékek. I. oszt. I. köt. 31. lap.