Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

«

PROTESTÁNS ÉS KATHOLIKUS FALVAK A VÁCI PÜSPÖKI MEGYE TERÜLETÉN 1675-BEN.

A váci püspökség egyike azon egyházi méltóságoknak, melyek egész területe török uralom alá jutott s ezért a Budavár eleste után bekövetkezett másfél század alatt, a váci püspökök csak a címet viselték és maguk, legtöbbnyire mint esztergomi, nyitrai, pozsonyi és szepesi prépostok, folyvást egyházmegyéjükön kívül tartózkodván, megyéjükben a XVII-dik század utolsó tizedéig a kath. egyház és vallás érdekében nagyon keveset, a protestántismus terjedésének és meggyökerezésének gátlására pedig majd mitsem tehettek; és ha olykor, kedvezőnek tetsző pillanatokban megkisérlették is tenni valamit, ez csak kísérlet maradt, melynek alig látszik nyoma.

Ember Pál valami kézirat nyomán említi: „Anno 1631. Paulus Almási, váciensis episcopus, ecclesiam reformatam Vaciensem et locorum adjacentium Kösd, Szada, Veresegyház etc. arciter persecutus est, et misere exagitavit, ac mulcta aliquot centenorum florenorum, imo jactura capitum aliquot hominum adegit suos subditos, ut protectionales a Purpurato Budensi pro sacerdotibus catholicis per vim ecclesiis nostris intrusit, extrahant literas.“1

Veresmarti L. Péter kecskeméti lelkész (1712—1734) jegyzéseiben szinte olvashatni: „1631-ben Almási Pál váci püspök a váci sz. ekklézsiát veszedelmesen kezdi üldözni“.

Azonban Ember Pál és Vörösmarti L. Péter tévesen hozzák Almási Pált és az 1631-dik évet egymással kapcsolatba, mert kokoli és örsi Almási Pál váci püspök (1608—1620.) már 1620. körül meghalt s annálfogva 1631-ben nem üldözhette a vácvidéki protestánsokat. De a budai basával 1606-ban húsz évre kötött béke idején, a mikor Vác is visszakerült a császáriak birtokába s ott maradt 1619-ig, a mikor Bethlen Gábor lett urává, — hogy Almási Pál erősen működött egyháza érdeké-XVII.

1 Lampe : Hist. eccl. reformatae in Hung. 361.