Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

199

évi törvényekben, a vallásra nézve megszabattak, megtartassanak és megerősíttessenek, úgy hogy ezen ország kebelében mindenkinek teljes vallásszabadsága sértetlenül meg legyen és a lakosoknak innen származó sérelmük megszűnjék. Követ urak addig egyéb ügyekbe ne avatkozzanak, míg ezen ügy s az ebbeli sérelmek elintézve nem lesznek.“1

Nyolc évvel később, a besztercebányai pártiális országgyűlésre adott követ-utasítása Pestmegye rendjeinek még többet kiván s még hozzá magyarul hangzik.

*22. Tab. Ma, kevés ágost. hitvallásút kivéve, róni. kath. vallásúak által lakott mezőváros. A dunamelléki egyházkerület egyházai közt most említtetik először katalógusainkon, de egyszersmind utoljára. Pedig fennállott egészen a mult század közepéig, s egyike ama megsemmisített egyházainknak, melyek Biró Márton veszprémi püspök szenvedélyes üldözéseinek lettek áldozataivá. Az 1746-dik év március 23-án Solton tartott papi ülésen panaszolta Giczei Sámuel Sénior:

Anno praeterito 1745 december 10-én a Tts Ns vármegye parancsolatjából citáltatván Marcaliba az eklézsiák, megjelentek és ott Oratóriumaik kulcsainak előadására kényszeríttettek és prédikátoraik a sz. szolgálattól eltiltattak. A gyűlés után Mgs főispán és veszprémi püspök Biró Márton úr parancsolatjából a tahi és bábonyi oratóriumok elpecsételtettek és az elzáratott ekklézsiákba plebánusok bocsáttattak. Melynek okát ebben fundálták, hogy pesti Com missió után kezdetet t ekklézsiák s az abban való exercitium.2

Majd az 1746. évi marcalii gén. gyűlésen ismét előállani parancsoltatván a tahi és bábonyi prédikátorok egy pár elöljáró hallgatóikkal: ott a főispán s veszprémi püspök Biró Márton erősen faggatni kezdé őket, hogy kinek engedelméből s mikor építették oratóriumukat, s tanítójukat mikor vitték ekklézsiájukba ? A pesti Commissio előtt-e vagy után ? A szerencsétlen zaklatottak s áldozatul kiszemeltek hasztalanul erősítgeték egyházuknak százados fennállását, mert azon leverő válaszszal bocsáttattak el: „a Tts Ns vármegye meg nem engedheti az exercitiumot, hanemha Felséges asszonyunktól nyerhetnek annyi gratiát; addig pedig, míg azt megnyerhetnék, adják oratóriumaik kulcsát vármegye nótáriusa, Nagy János úr kezébe“. És így — mondja a Sénior — mind az oratóriumuk elveszett, mind a Ministerek nemcsak suspendáltattak ratione officiorum suorum, hanem az egyik, mely Bábonyban szolgált in statu levitico, még ott vagyon, séd sine servitio; a másik, azaz a tahi ki is küldetett per Offlciales Inclyti Comitatus Simigiensis.

1 Pestmegyei levéltár, országgyűlési iratok.

2 Dunam. Superintendentia régi jegyzőkönyve. 306. lap.