Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

20

éltek —- rebellisek lenni.111 S ennek folytán hozatott az 1525-dik évi 4-dik t.-cikk, mely tüzet gyújtott a lutheránusok alá1 2 s melyet még ezen évben a hatvani országgyűlés nemcsak megújított, hanem meg is toldott azzal, hogy „a kivégzett lutheránusok javai a királyi fiscusra, és ahozképest hogy hol találtatnak, a földesurakra szánjanak.“ 3

A Rákoson hozott égető törvények s a Budán felgyújtott máglya nagyon természetesen épen a központban és annak környékén idéztek elő a reformáció hátrányára legnagyobb hatást s annyival inkább, mert ama törvények a jus canonicumtól eltérőleg, nemcsak az egyházi, hanem a világi személyeket is fölhatalmazván az inquisitió nemtelen mesterségére, ezek a nyert joggal kegyetlenül és ismételve éltek is.4 * Alig hogy meghozatott a kegyetlen határozat, Szálkái érsek azonnal elfogatta Czyslyngh (Kreisling) Jánost, a budai sz. Györgytemplom plébánosát és Karád presbytert, s tanúkat idéztetett meg, hogy ellenük a port megkezdhesse.6 Az érsek példáját nyomon követte az a budai tanács, mely pár évvel előbb az excommunikált Speratust hivta meg lelkészéül, s még az 1525-dik év nyarán elfogatott, kinpadra vonatott és halálra Ítélt egy lutheránust.6 S ugyanezen időtájban a nádor három, Werbőczy István pedig nyolc lutheránust égettetett meg.7

Szerencsére a nemzet és fejedelme közti amaz éles ellentét, mely a reformáczió híveinek veszedelmére a sárkányfogakat elszórá, pár évi áldatlan huza-vona után véget ért s azzal kialudtak a máglyák is. A mint a király s majd a királyné is elbocsátá környezetéből az idegenek leggyülöl-1 „Noile se cum ejusmodi hoininibus commisceri, quia nolunt rebelles esse Deo et sedi apostolioae, a quae semper subsidium habuerunt.“ Báró Burgio pápai követ naplója Praynál. Epistolae Procerum I. 397.

2 „Lutheran! etiam omnes de Kegno exstirpentur, et ubicunque reperti fuerint, non solum per Eoclesiasticas, verum etiam per Saeculares personas libere capiantur et comburantur.“

3 Corpus Juris Hung. Lud. II. Deer. 17. art. Lányi-Knauz : Magyar egyháztört. II. : 16. lap.

4 Luther 1526. deczemberbeii II-dik Lajos özvegyének, Máriának

egy könyvecskét ajánlván, panaszolva mondja a többek közt: „A magyarországi püspökök nehány ártatlannak vérét kiontották s iszonyúan dühőngöttek Magyarországban az Isten igazsága ellen.“ A reformációval egykorú Bornemisza Péter hasonlóan azt Írja: „Budán és egyéb helyeken égetéssel, tömlöcözéssel akarják vala eloltani a Jesus Krisztus drága szent igéjét.“ (Másik része az evangéliumoknak és az epistolákból való tanúságoknak. Sempte 1574. 183. lap.)

6 Lányi-Knauz id. m 17. lapon Karád presbytert ugyanazon személynek véli Kordatussal, a ki 1526-ban Alágyarországból száműzetett.

6 Monum. Vaticana II. s. I. k. 256. lap.

7 Palatínus trés fecerat comburere. Inde Stephanus Verbuci in possessione sua octo urere preceperat, et tarnen in dies melius crescebat.“ Szerémi Gy. Emlékirat 76. lap.