Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
187 Zlatinai Gergely 1617-ben csak ezen záradékkal nyerhette meg II. Mátyástól: „a mennyire a török birtoklás s az akkori állapotok engedik“. A mint azonban Veresmartira ruháztatott az apátság, mindjárt hozzáfogott birtokjogai visszaszerzéséhez. Kineveztetése után azonnal szept. 27-dikén Decsi István apátsági ispánhoz levelet küldött, hogy — mint a levélboríték mondja —adassék a bátai apátursághoz tartozó belül megírt több városok és faluk bírálnak és polgárainak, nekem jámbor jobbágyaimnak kezükbe; s jelentvén abban kineveztetését, meghagyja hogy minden helyekből, falukból, városokból öreg, eszes és okos embereket küldjenek hozzá. Erre pedig — írja — nemcsak a tőlem való félelmetek bírjon, tartván attól, hogy ha szép szóra nem jöttök, marhátokat kapatom, magatokat hozatom, tömlőében tartom, vasban munkálkodtatom, — hanem az Úr Istenre való tekintetetek. Attól pedig ne tartsatok, hogy valami kemény és rajtatok könyörülni nem tudó úrra akadtok, mert én földeteket laktam, inségteket láttam, szánakodni rajtatok tanultam. Erre Decsi István ispán vallomásai szerint összeírta az apátság minden helyeit, birtokait, jövedelmeit és járandóságait; s majd megkezdte az elfoglalt javak visszaszerzését, kikereste azok birtokjogait, az ezekről szóló okmányokat és annyira rendbehozta az apátság birtokát, hogy az egyik legjövedelmezőbb javadalommá lön. Veresmarti azonban javadalmának nemcsak anyagi részét karolta föl, hanem a kath. vallás érdekeit is igyekezett mindenképen előmozdítani. E célból egy munkát is írt, melyet ily cím alatt: „Intő és Tanítólevél, melyben a régi keresztény hitben a hátaikat erősíti apáturok Veresmarti Mihály pozsonyi kanonok stb1639-ben Pozsonyban ki is adott. E munka megírására — mint maga beszéli — az adott alkalmat, hogy bátai apátursága szomszédságából egy emberséges katholikus ember hozzá jött látogatóba s a többi közt elbeszélte neki, hogy bátai jobbágyai nem jól viselik magukat, mert kath. plébánosukat megvetvén, helyette maguknak kálvinista prédikátort fogadtak volt. E híren felindulva, azonnal pennáját avagy írótollát ragadá s egy levelet írt alattvalóihoz,1 mely így kezdődik: „Köszönetéin után Istentől minden jókat kívánok Atyámfiái, Bátaiak! Mikor nagy jót s örvendeztetőt várok, jaj! mily gonoszt és szívem szomorító hírt hallok felőletek, Atyámfiái Bátaiak, hogy t. i. a katholikus avagy pápista plebánustokat megvetvén, helyette luther vagy kálvinista prédikátort fogadtatok, mely azt teszi, hogy 1 Ribiny: «Memorabilia Eccl Aug. Conf.» Posonii 1787. I. k. •Í98-99. lap.
