Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

188

ősötök s eleitök hitéből kivetkőzvén, tévelygésbe s eretnekségbe öltöztök. Jaj! és ki bolondított meg, édes fiaim! Bizony, ti majd hasonlók vagytok azokhoz, kik a tengeren sok ideig jártokban, nagy veszedelmekben mind megmaradnak, hanem a parthoz mikor már közel vannak, gályájukat akkor rontják s úgy vesznek. Mert ez ideig ti is, sok körültetek levő tévelygők kisérgetésének és elhajlásra késztetésének veszedelmeiben eleiteknek igaz keresztyén hitében állhatatosan mind megmaradtatok. Hanem immár tévelygésbe s eretnekségbe ugrástokkal magatokat akkor rontjátok, vesztitek, sülyesztitek, mikor e veszedelmes állapotnak tengeréről a megszabadulásnak s ezután békességben maradásnak bátorságos partjára kilépőben vagytok.“

Folytatja azután, hogy épen most az Úr Isten már sok jelekkel mutogatja, hogy a tévelygéseknek nyakát szakasztván és véget vetvén, tőlük a világot megszabadítja s a hitben való egységet megadja. Elmondja, hogy nemcsak az alacsonyabb rendűek, hanem a hatalmas urak, sőt fejedelmek is, mint naponkint hallani és szemmel lehet látni, magukat az anyaszentegyház keblébe visszaadják. így történt — úgymond — a többi eretnekségekkel is. Ámbár hatalmasabbak voltak a mostaniaknál és több száz évekig uralkodtak, mégis úgy elfogytak, hogy ha a katholikusok könyvében nem olvasnánk róluk, a mostani emberek ingyen sem tudnák, hogy voltak-e is valaha? A mostani idők tévelygéseivel is szinte csak így lészen. Fiaim, édes fiaim Bátaiak! ne veszessétek, ne rontsátok magatokat. Kedvezzetek azért, kérlek, kedvezzetek magatoknak, kegyetlenek magatok ellen ne legyetek, hogy eleitek hite elhagyásával akarjátok magatoknak ily nagy veszedelmet szerezni. Szomorú nekem egyebeknek is ebben veszedelmes állapota. De a tiétek egyebeknél sokszorta szomorúbb, nemcsak azért, hogy egyebek régen elrontották magukat, ti pedig most újonnan ez én időmben vesztitek, sülyesztitek magatokat; hanem azért is, mert egyebek távol vannak én tőlem, ti pedig nekem székembeliek, ti fészkembeliek vagytok. Ne cselekedjétek, édes fiaim Bátaiak! ne cselekedj étek! Ha pedig már cselekedtétek is, mit én teljességgel nem hihetek, cselekedeteket szánjátok, bánjátok és magatokat előbbi helyetekbe állassátok. Nem utavesztett, a ki útjára talál. Nem jó ha kezdettétek, de sokkal gonoszabb, kezdett dolgotokat ha végig űzitek stb.

Ezen levelet átszövi azután még az igaz hit megtartására s a hamis hittől menekedésre vonatkozó szentirati mondatokkal, a sz. atyák és egyháztörténet idézeteivel. Sőt még saját példáját is szemük elé állítja, mint a ki maga is így szabadult meg a hamis hittől stb.

De ezzel sem elégedett meg, hanem miután a levelet