Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

zeteket; csak előhírnökei vannak itt a hitújításnak, kiknek semmi részük a gyülekezetek alapításában ; csak hajnalcsillagok, kik jelezték a virradtát és aztán eltűntek.

Egyháztörténet-iróink beszélik, hogy 1518-ban már nyíltan hirdettettek a reformáció elvei a budai magyar és német polgárok közt.1 2 Ezen állítást adatokkal bizonyítani nem lehet; de ha meggondoljuk, hogy a szellemi forradalmak kezdőpontját sohasem a nyilt kitörésnél, s még kevésbbé a harci zászló előre rohanásánál, hanem ezt jóval előzőleg lehet és kell keresnünk: akkor minden habozás és tétovázás nélkül elhihetjiik, hogy Budának az értelmi fejlettség magasabb színvonalán álló polgársága igen korán, mondhatni az első órákban tudomást nyert a Zürichben s aztán Wittenbergben megindult szellemi mozgalomról, és pedig nem csupán a közelében tartózkodó királyi udvar utján, hanem saját távolabbi összeköttetéseinél fogva is. Buda polgárai közt számos tekintélyes kereskedő volt, s miként ezeknek németországi kartársai a magyarhoni nevezetesebb vásárokon többnyire megjelentek: úgy ők is egyre-másra látogatták a nagyobb német városok piacát, s a jövő-menők nemcsak élőszóval beszéltek az általuk látott és hallott dolgokról, hanem — mint újdonságot — tömegesen hordták haza a reformátoroknak a vallás és egyház megtisztítására vonatkozó újabb és újabb iratait;'1 s mert annak tényleg szükséges volta felől személyes tapasztalásból is sokszoros módjuk volt meggyőződni, rokonszenvvel fogadták a megindult mozgalmat, s majd mind többen és többen csatlakoztak ahhoz.

Hogy a reformáció nemcsak korán fellépett, hanem gyorsan is terjedt nálunk: ezt bizton lehet következtetni egyfelől abból, a mit a kitűnő törvény tudó, de erős pápista Werbőczy István, Ambrosius szerzetesnek a saját költségén 1521. márciusában Bécsben újólag kinyomatott, s Il-ik Lajos királynak ajánlott «Apologia pro veritate catholicae et apostolicae üdéi ac doctrinae adversus impia ac valde pestifera Martini Lutheri dogmata» — cimü műve elé irt ajánló levelében a reformáció elleni erős kifakadásai után mond: •Ezt a becses könyvet elküldöm Felségednek főleg azért, hogy legyen rá gondja Felségednek, mint egy derék királyhoz illik, hogy országod végre a lutherán ragály által meg ne rontassék. Felségednek teljes erővel azon kell lennie,

1 Révész Imre: «A magyar reformáció kezdete.» Prof. Szemle 1891. folyam 175. 1.

2 Luther irata a vezeklésről, 1517., a Krisztus szenvedéséről s a keresztelésről, 1518., a Gál utakhoz irt levélről, 1519., a keresztyén ember szabadságáról, a kétféle igazságról, gyónásról, babilóniai fogságról, 1520., a papi és szerzetesi iogadalmakról, 1521., szentség kétféle alakjáról 1522-ben nyomatott ki.