Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
14 egyrészüket — a hagyomány szerint — Cegléden és vidékén telepítette le.1 Ettől fogva — bár Mátyás s majd Ulászlónak az eretnekséget hűtlenség bűnének büntetésével sújtó decretuma állandóan damoklesi kardként függött fejük fölött s olykor le is sújtott rájuk2 — számuk is folyvást szaporodott; még a nemesek és főbb világi urak közül is többen csatlakoztak hozzájuk, minek folytán aztán itt-ott gyülekezeteket is kezdtek alapítani,3— 1508-ban pedig zsinatot tartván, hitvallásuk cikkelyeit Írásba foglalták, és hitük tisztaságának igazolásául Ulászlónak — a még csajt két éves Lajos királylyá koronáztatása alkalmával — Fejérvárön nyilvánosan benyújtva, kérték azoknak megerősítését.4 Kérelmük nem teljesedett; de nem sokáig kellett már remegve virrasztgatniok a kétség éjjelében. Közelgett a virradat, mely hozott vigasztalást és hirdetett nekik nagy örömet, mely az egész népnek öröme leszen ;^s a mind halálig hü hitvallók, kik jöttek a, nagy nyomorúságból és megmosták s megfejéritették ruháikat a Bárány vérében, nagy készséggel odaborultak a vigasztalónak s örömet hirdetőnek keblére és lettek első zsengéi az evangeliomilag reformált egyháznak. Huss követőiben a Zwingli s majd Luther által eszközölt hitújítás már kész híveket talált, de egyszersmind az általuk régtől előkészített kedélyeket is készen találta a megtisztított vaílás befogadására, úgy hogy mondhatni, hogy nálunk a reformátorok már csak jeladók voltak a rég megkezdett isteni munkának szélesebb alapon s nagyobb erővel folytatására, s a reformáció a régi fénynél gyújtott uj szövétnek. ( Kik gyújtották meg azt a szövétneket, s kik által terjedt a reformáció? nem tudjuk. Az alsó-dunamelléknek nincsenek név szerint nevezhető reformátorai, kik a vértanuság teljes öntudatával és elszántságával hirdették és terjesztették Dunától Tiszáig az isteni igét, s alapítottak evangéliomi gyüleke-1 U. az II.: 510. Bunyitai V.: «Nagyváradi püspökség tört.» I.: 258. 1. Egyházi almanak. 1842. 42. 1. ly Szentiványi Márton jezsuita beszéli, hogy Mátyás a budai kerteken kívül tizenegy husszitát nejeikkel és gyermekeikkel együtt elevenen eltemettetett, fejeiket kinhagyva. Dissertatio Paralipomenica rerum memorabilium Hungáriáé. Tírnaviae. 1699. 168. pag. 3 «Sub Uladislao Hege múltúm coetus illi aucti, cum et Nobiles et Proceres regni iis sese adjungerent.» Bőd. P, id.( m. I: 137. A rákos-csabai ref templom — szakértők állítása szerint — husszita építmény, s ugyanaz volt — a hagyomány szerint — a kosdiaktól 1719-ben elvett regi templom. A ceglédiek is — midőn ősi templomuk elvetetett — ezt írták könyörgő levelükben: «Ecclesia nostra erat olim Bohemien.» Egyházk. levéltár Cc. köteg 251. sz. okm. 4 Párizpápai F.: «Romlott fal felépülése.» Egyetemi könyvtár: «Hevenesi gyűjtemény» XVII. kötet, 73. sz., 357. lap: «Confessio Regi Uladislao data.»
