Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

13

egyengették útját a tisztultabb eszmék már sokáig ki nem maradható folyamárjának.1

Nyomai vannak, hogy Huss tanai már 1420 körül nagyban el voltak terjedve hazánk felvidékén, s aztán követői a kárpátok magaslatairól lassankint Budavár faláig ereszkedve, a váci, kalocsai és pécsi egyházmegyék területén csakhamar annyira megszaporodtak, hogy maga Zsigmond király szükségesnek látta előszólitani a szentség hírében álló Jakab, ferencrendi szerzetest, hogy megkísértse rajtuk téritői buzgalmát. A Boszniában elért sikerei által elbizakodottá tett barát nagy hévvel járta be a kalocsai és pécsi egyházmegyét, keresve a kit megtéríthessen; majd pedig midőn a pápa 1436. augusztusában Magyarországon az eretnekség inquisitorának nevezte ki, ettől fogva buzgalma nem ismert határt, s a husszitákon kivül az óhitüekre is kiterjesztő téritő buzgalmát, kik szintén kárhozatos eretnekek voltak szemében.2 3 Hol a tévelygő nép szónoklataira nem hajolt, ott a rendelkezésére álló fegyveres erőszakkal is működött. Vakbuzgalmának számosán lettek áldozataivá a szerencsétlen nép közül, de szent meggyőződésüket nem tudta szivükből kitépni. A hussita-tanok üldözött hívei erdőkben, barlangokban, pinczékben s a helységektől távolabb eső malmokban tárták éjjelenkint összejöveteleiket, hogy az úrvacsoráját mind a két szin alatt magukhoz vehessék. „Az úr vérét — Írja levelében a kalocsai káptalan — szurokkal bevont zacskóban vitték magukkal e rejtelmeikbe s avval magukat és ruházatukat megöntözték.“^,

Zsigmond király halálával csillapult az üldözés heve; midőn pedig Albert özvegye Erzsébet királyné mind több-több csehet hozott az országba, s még inkább midőn' Mátyás 1462-ben nemcsak kegyelmébe fogadta Giskrát, hanem a Tisza mellett több tekintélyes várral is megajándékozta : nyugalmas napok is virradtak rájuk, s annyival inkább, mert még a kath. főpapok közt is akadtak pártfogóik. Henrik pécsi püspök, midőn a kíméletlen téritő az ő megyéjét is meglátogatta, kikergette onnét; a szelíd lelkületű Pruisz János nagyváradi püspök pedig a királyt tette engedékenyebbé irántuk, a ki aztán az általa számüzötteket Moldvából ismét visszahívta, s

1 «Fuerunt hi Waldenses sub Patarinorum titulo in Hungária ab tempóra usque Sigismundi Kegis, sub cujus imperio tandem Hussitarum nőmén aceeperunt.» Bod. P. id. m. I.: 131. lap.

2 «Circa con ver sió ne in eorumdem haeretieorum et etiam multorum schismaticorum.» Katona: Hist. XII: 719. p. Hasonlót ir a pápához a kalocsai káptalan: «Alios etiam non modicos errores (a husszitai tanokon kivül) fldei catholieae contra ios comperit manifeste; quos quidem haereticos habita superinde deliberatione praematura, dignam demeritorurn suorum subire fecit ultionem; sicque ipsos et eorum fautores taliter jam contrivit» etc.

3 Horváth M. id. m. II.: 509.