Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

12

gyülekezetek alakultak, melyeknek jámbor tagjai evangélistáik vezetése mellett csendes elvonultságban olvasgaták a szentkönyveket s majd egy századon keresztül minden nagyobb háborgatás nélkül követék meggyőződésüket. Kiirtásuk végett már 1228-ban felállittatott ugyan nálunk is a hitnyomozó törvényszék, de az a tatárok által hazánkat ért nagy csapás, majd a belháboruk és folytonos zavarok miatt nem működhetett ellenük teljes szigorában és borzalmas kegyetlenségével, minélfogva számuk Dunától a Dráváig és azontúl folyvást szaporodott. Magában az ország fővárosában, Budán, is számos hitfeleik voltak.1

Nem maradhattak azonban mindvégig nyugodt békességben. Már Kun-László király megígérte, hogy végrehajtja mindazon rendeleteket, melyek az eretnekek ellen hozattak. Az Ígéretet helyette az anya-királyné, Erzsébet váltotta be, ki a Budán tartózkodó pápai követ intésére és sürgetésére 1280. szeptember 14-én egy kemény parancsot adott ki ellenük, mint a hitet és egyházat lerombolni törekvő eretnekek ellen, s nyomban megkezdődött az iszonyú üldözés. Evangélistáik börtönbe s onnan máglyára hurczoltattak;2 de tűz és vizhalál irtotta magukat a jóembereket is, s hasonló büntetés terhe alatt tiltatott meg Budán a veszedelmet kikerültekkel való érintkezés.3 Mindazáltal a legkegyetlenebb üldözés sem volt képes őket kiirtani; fenntartották magukat egészen Zsigmond király idejéig, s ekkor,miként a kicsiny forrás vize a nagyobb patakba, úgy ők is beolvadtak Huss követői közé és azokkal együtt

templi Oltsensis — rabro pigmento parieti depictas, testantibus iis centenariis, a quibus hi moderni testes octuagenarii audiverint. Non secus passim inseriptiones et numeros literis adeo ignotis denotatos, quibus nullus Christianorum conceptus respondent, testante et vidente etiam Clar. Franc. Veszprémi. Quaejamhaec omnia antiquitatis documenta vetustate pajtim, partim humana arte in renovato aliquoties templo evanuerint.

Ex his omnibus liquet: templum nostrum nunquam a pontificiis esse exstructum. Ante enim ingressum in hanc regionem Hunnorum vel nomen Pontificiorum inaudit'um fuerit. . .. Imagines aeque noştri templi parietibus olim rubro pigmento inscriptae a depictis Pontificiorum sancti prae se tulerint formam. Circulus hnjus templi muratus, in cujus pomoerio aedes quaedam altera parte circulo murato agglutinate, crediderim in rationem sacerdotis vel Patriarchae destinata fuerit, cujus vestigium nunc quoque abparet. E kerítés köziben oly hosszú csontok találtattak, hogy bámulatra ragadák az embereket.

1 «Patarinos (qui ipsi sunt Waldenses) quoque Budáé in Urbe Regia erant illi anno 1303, quos dum Legátus Pontificis anathemati subjectos reliquisset, quidam ex Clericis interdictum observantes, sacra officia peragere nolebant, nec recens natos abluebant sacro fonte, nec e vita evocatos sepultura honorabant.» Thuroci: Cbron. 82. 1.

2 «Plurimos flammis subjecerunt... Ex his quoque erat Simon de Silag Ungarus, qui in libro inquisitorio, anno 1391. scripto, eorum nominatur Apostolus ac Angelus» Flacius: «Catalogus Testium Veritatis » 756. pag.

3 Fejér: Codex Diplom. V.: 35. 1. Péterffi: «Sacra Concilia Hungáriáé». 93., 96., 126. pag.