Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
106 (lenek fölött x pedig a kitűnő férfiút a Mgs Battyáni Adám báró urat, az Isten eklézsiájának legkegyesebb táplálóját.1 Simándi levelének meg lett a kívánt eredménye. Kanizsai püspök Tholnai István Séniorra halasztotta és tetszésére bízta a somogyi prédikátorok dolgának végleges elintézését, mint a ki e mostani időig az úr Isten engedte gondot viselt köztük és inkább tudója is a jelenvaló dolognak. Minekfolytán aztán Tholnai István, október 17-én Csopakon kelt levelében értesíti őket, hogy immár megengedi, hogy ámbátor a fokszabadi eklézsia is számláltassék a somogyi eklézsia közé, hogy valami illetlen nyavalya ne következzék abban való ellentállásból; csakhogy azonközben az ide föl való eklézsiában is jövendőben valami fogyatkozására ne legyen az odavaló foglaltatás. Ugyanazért megkívánja Ő kegyelmektől, hogy minden oly dolgoktól oltalmazzák magukat, mely mind a keresztyéni szent egyességgel, mind az atyafiúi szeretettel, mind az épületre való igyekezettel ellenkeznék. Továbbá kéri őket, hogy ha valami fogyatkozás lehetett dolgaiban, a jó szeretetnek palástjával elfödözvén, neki megbocsássák; mert jóllehet tehetsége szerint azon igyekezett, hogy mind tisztinek, mind ő kegyelmek személyének és hallgató eklézsiájának használhasson, de miérthogy ő is csak ember és nem idegen tőle az vétek, nem óhatta magát, hogy valami fogyatkozás ne essék dolgaiban az sok különböző dolgoknak igazgatásával. Végül köszönteti Simándit és kéri, hogy mikor Isten ő kegyelmének kimenetelt enged, igyekezzék azon, hogy vele a Balatonon és Sión innen szembe lehessen. Végkép megszabadulván eként s most már onnét felyölről, nagy örömmel és egyező szivvfel-lélekkel küldték be Simándihoz követjeiket Tholnai István- Seniornak elbocsátó és a maguk könyörgő levelével. „Venerande, semperque colendissime Pater, a Deo patre gratiam, pacem. utramque foélicitatem lărgiri, officiaque nostra humillime pollicemur. Jóllehet tisztelendő atyánk és gondviselő Urunk kegyelmedet az elmúlt napokban is szintén két rendbeli követünk által búsitottuk vala, melyet harmadszor majd meg nem mertünk volna próbálni, ha kegyelmedtől, mint kegyes és édes beszédű püspök urunktól jó reménység alatt való válasz nem jött volna, melyet örvendező orcával és víg szívvel hallottunk, noha volt volna elhittük, a mint meg is értettük, oly okok, a melyek a jó választételtől megtartóztathatták volna kegyelmedet, melyet viszont keserves szívvel és zokogó orcával vettük, de azokról jövendőre számot adunk kegyelmednek. 1 Battyáni Adám a kővetkező évben már pápistává lett s elűzte Kanizsait Németujvárról. Toţii F. id. m. 60. és 94. lap.
