Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
107 íme mostan azért még is kényszerittetünk kegyelmedhez a becsületes előttünk járó atyánkfiáit küldenünk, kérjük legelőször arra kegyelmedet, ne vesse meg személyüket a kisded supplikációnkkal együtt, mely szükséges dolgainkat mind újabban elő nem számláljuk, füleit nem terheljük azoknak hallgatásával, holott kegyelmed azokat mint eszes, tudós és bölcsességes atya meggondolhatja. Kérjük ezeknek okáért kegyelmedet, mint Istentől nekünk megmutatott gondviselő atyánkat, ne tekintse kegyelmed a mi felőlünk való sok méltatlan panaszokat, hanem inkább nézze kegyelmed messze kiterjedendő jó hírnevét. E mellett az Isten nyájának is, kinek főigazgatója kegyelmed, sok egyenetlenségünket és azon nyáj körül vigyázó pásztoroknak sokszoros sóhajtásukat, kiknek kenyerük merő nyavalya, melyeknek nem tagadhatja kegyelmed is, hogy Isten engedelméből nem volna kegyelmed atyja. Ezeket azért meggondolván, ne hagyjon kegyelmed igéreti és kegyes fogadása szerint immár bennünket, ha onnan felül is már kegyelmed gondviselő szárnya alá engedtenek és mi is hallván és tudván a kegyelmed jó gondviselését, fejünket kegyelmedhez mint kegyes atyához hajtottuk. Szánjon meg azért, a mi nyomorúságunkban kegyelmed és ha lehetséges, e meleg könyörgésünkre igéreti szerint lépjék ki kegyelmed, hogy az Istennek igéje a kegyelmed gondviselése által böcsületben legyen, s igy mi is szép egy ességben és csendességben maradhassunk meg. Kegyelmednek pedig azért a jóért szép hire-neve egyik országtól fogva a másik országig kiterjedjen. De a mi nagyobb, a mennyei dicsőségben is világi fáradsága után kegyelmednek adassék örökkévaló nyugalom. Kiben nincsen is kétségünk. Amen. Dat. Fokszababadini 10. novembris anno domini 1629. Alázatos és szófogadó szolgái a somogyi prédikátorok mind közönségesen.“ Simándi rögtön felelt a könyörgőknek, követeik által küldvén nekik a következő levelet: „Az atya Istentől szent fiáért kegyelmeteknek minden lelki és testi sok jókat kívánok megadatni. Legyen hála a sz. úr Istennek szerelmes atyámfiai és hűséges szolgatársaim, hogy mostan is harmadszor láttam jó szívvel az kegyelmetek követeit és levelét, melyből értem, hogy kegyelmetek az én atyai gondviselésemet szívvel és szeretettel vette, veszi és várja is. Meg is cselekszem, a mennyiben engemet illet, a gondviselést, ha a szent Isten éltet e földön és alkalmatosságom adatik kiváltképen a kegyelmetek közibe való menetelemre. Míglen pedig az lehetne, kérlek és intlek benneteket, szerelmes híveim és jó szóhalló szolgatársaim, hogy az anyaszentegyháznak fő
