Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
104 egyházi törvények által korlátoztatni nem engedik magukat: a világiak, sőt még a török basák, bégek, vajdák, subasák és mások karhatalmával is zabolázd, szelídítsd, szúrd, vágd s győzd (punge, tunde, vince), mig megjobbitják magukat, vagy mint javithatlanoknak nyíljék meg végezetre nekik a feneketlen sötét mélység. Mivel pedig velünk egy fő, a Krisztus teste tagjainak hivattattok: el ne mulaszszátok magános és közönséges könyörgéstek kedves szavával segélleni minket a Bárány trónja előtt; s viszont tőlünk biztosan reméljetek és várjatok atyafiságos szeretetek Mert lássátok, kedveseim, minő sanyarúságokat és sürii szorongattatásokat kívánt nekünk a főgondviselő tartogatni azon időkre, melyekben a fejeket az üdvnek sisakjába Öltöztetve, kebleinket élő hittel vértezve, s magunkat az igazaknak éles dárdájával s hegyes nyilaival felvegyverkeztetve, csak vállvetve küzdhetünk meg az ellenünk törő sötétség fejedelmével, s tiporhatjuk le és semmisíthetjük meg az ő munkáit. Tiszteletes férfiú, szeretett testvérem a Krisztusban! Téged minden tieiddel, kikkel a vérség, vagy maga a menyei kegyelem összekötött, — különösen pedig szent koronátok testvértagjaival (kiket egyenkint és együtt a te ékesen szóló ajkad segélyével szent csókkal üdvözlök s kiknek mindkét élet boldogságát kívánom) a megváltó Krisztusnak, mivel ő az egyháznak királya, — a legfőbb áldozónak, mivel annak papja, — a leghathatósabb közbenjárónak, mivel próféta, tartozó kötelességgel ajánlak, ki téged, kicsiny nyájának pásztorát, a pokol minden hatalmassági ellen szellemed erejével lelkesen harczolót, köztünk az ő dicsőségének és egyházának előmenetelire tartson meg s cselekedje, hogy boldogul élj. Amen. Kelt Német-Újváron, 1629. aug. 29-én. Kanizsai Pálfi .János német-újvári prédikátor és a túl a dunai helv. hitv. egyházak püspöke.“1 A magukat már célnál lenni gondolt somogyi prédikátorok keserves szívvel és zokogó orcával hallották a közikbe visszatért Gyarmati Mártontól mindazokat, a miket Kanizsai P. .János róluk irt. De annyival inkább kívánták és akarták most már az onnanfelyiilről való megválakozást; ugyanazért két rendbeli követeket is küldtek Simándihoz, kérve, hogy ne vesse meg személyüket és ne hagyja szégyenségben maradni a felső Superintendens levele miatt. Ugyanazon időben 1 A levél cime : «Honorabili inque .... Ecclesiarum filii Dei prognato Viro Domino Michaeli B. Simándi, Celebris Ecclesiae Keviensis Mini stro fideli, neonon Superioris Baroviae, eique adjacentium Tractuum Ecclesiarum Vigilantissimo Episcopo Dno et Fratri in Christo mihi debita observantia sincere colendissimo. *
