Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

HARMADIK FEJEZET Elet és fegyelem a szombathelyi ferences kolostorban

több itáliai provincia). Azután rekollektusok (németek egy része, belgák, hollandok franciák), végül a sarutlanok vagy alkcmtaristák a spanyoloknál, portugáloknál, Fülöp-szigeteken és a nyugat-indiai szigetvilágban.

A magyarországi ferenceseknél sohasem fordultak elő olyan szélsőséges kilengések a fegyelmi, illetve kolostori életben, mint a forróbb vérű itáliaiaknál vagy spanyoloknál. A magyarok hidegebb, higgadtabb és kiegyensúlyozottabbak voltak, mint a vérmes, szélsőségekre hajlamosabb és a szigorúság megkövetelésében középutat nem ismerő déli reformáltak. Ezért 1517-ben, a különben lazább irányban haladó magyar rendtartomány, feltűnés nélkül csatlakozott a X. Leó pápától ferencrendnek elismert obszervánsokhoz. Ezt a lépést azonban a magyar rendtartományon belül megelőzte Igali Fábián provinciálistól 1454-ben végrehajtott és hideg következetességgel életbe átvitt reformja. Azért hívták 1454- 1517-ig a magyar provinciát reformált konventuálisnak. 1517 után magától értetődően az obszervánsok által alkotott ferences rend közép-, illetve kelet-európai zömét képezték.185

A magyar rendtartományok előbb-utóbb követték volna a rendnek fegyelmi reform-irányát még a XVII. század elején, azonban az itáliai és bajor reformáltak annyira presztízs kérdést kovácsoltak annak mihamarabbi megvalósításáról, hogy a magyarok ezért megorroltak kissé a külföldiekre. Ezek nem minden erőszakosság nélkül küldték a mariánus rendtartomány nyakára az itáliai gvárdiánokat és provinciálisokat, azzal a burkolt vagy nyílt utasítással, hogy a magyar rendtartományt is mielőbb reformálttá alakítsák át. Ezért találunk ez időben, a század közepéig, itáliai nevű provinciálisokat a rendtartomány élén. Ilyen volt: P. Bonaventura Volta (1610-1614), P. Antonius Baza (1620-1623), P. Franciscus Robustelli a Valle Telina (1629-1635), P. Silvester Mori (1657-1658). Ennek következtében, már 1610-ben „reformálták” a nagyszombati anyakolostort, amelynek főnöke, a klerikusok és laikusok magisztere szintén itáliai, a velencei provinciából való P. Joannes Bapt. Luceoli. A kinevezett nemzeti és apostoli megbízottak (commissarii nationales apostoliéi), bár Bajorországban vagy Ausztriában laktak, egytől egyig itáliaiak vagy éppen spanyolok. Ezek alá tartozott Magyarország, Lengyelország, Csehország, Bosznia és Horvátország. 1610-ben P. Gabriel Bonaventura Daumio osztrák provinciális, 1626-ban P. Antonio Galbiato Bajorországban székelt, szintén itáliai. 1635-ben a harmadik teljhatalmú nemzeti megbízott meg egyenesen Spanyolországból való sarutlan atya: P. Michael Chumar. A negyedik 1640-ben jő ide: P. Franciscus Maxentius ab Arco a Szent Officium kongregáció tanácsosa és a velencei Szent Antal rendtartomány tagja. Mindezek az egyének a káptalani és évközi gyűléseken ott ültek a mariánus rendtartomány nyakán és folyton sürgették a rendfegyelmi reformáció felvételét. De'figyelemre méltó ide vonatkozólag P. Kosa Jenő rendtartomány krónikás két megjegyzése.

185 Vö. minderről KOSA 1774 vonatkozó részeit 1400-1600 között, továbbá HOLZAPFEL 1909 120-139 p.; KARÁCSONYI 1922-19241. köt. 57-83. p.

97