Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

HARMADIK FEJEZET Elet és fegyelem a szombathelyi ferences kolostorban

Egyik szerint: mintha csak a reformációra vagyis a regula szigorúbb megtartására, annak bevezetésére vagy felvételére, akár természettől, akár szerzett jogon (arte), egyedül az itáliaiak lettek volna alkalmasak!m A másik Kósa-féle megjegyzés talán még találóbb a tartomány együttérzésére: amíg ezek az idegen elöljárók uralkodtak, atyáink megkeményített szívvel... az egész rendtartomány nevezett reformációját nem vették föl!'*1 Mikor azonban a saját kebelükből kikerült provinciálisok: P. Végh Ferenc (1623-1626, 1635-1636), P. Folnay Bernardin (1646-1648), P. Kovács Ambrus (1648-1651) és P. Malomfalvay Gergely (1654- 1657) meg a többiek győzték meg őket a „reformált szellem” helyességéről és időszerűségéről, akkor a tartománybeliek maguktól ráálltak. Az akkori apostoli megbízott, P. Accursius a Burno a brixeni provincia lektora és custosa állította ki a mariánus rendtartományról a római szentszék előtt a bizonyítványt, amelynek értelmében: ez a rendtartomány, nevén kívül, valóban reformált és a reformáltak törvényei szerint él és kéri, hogy a reformált tartományok előjogaiban részesüljön. Erre 1659. szeptember 19-én a püspök és szerzetesek felett álló Szent Kongregáció a Szűz Máriáról nevezett magyar ferencesrendi tartományt reformáltnak jelentik ki, mert „nevezett rendnek minden testvére és szerzetese már elfogadta és fölvette a reformációt, és ennek intézkedései, törvényei, alkotmánya és határozatai szerint él, ezek szerint irányítják és kormányozzák. ”I8IÍ Ez időtől fogva a ferences Mariana Provincia a négy rendi árnyalat, obszerváns, reformált, rekollektus és sarutlan (Alkantarista) elnevezés közül a reformált nevet, provincia reformata vagy szigorított rendtartású (strictioris observantie) nevezetét vette fel. Eléggé dicstelen szerepet vállalt a reformáció elnyerése körül P. de Tauris Pál — különben az osztrák provincia tagja és horvát ember - mert háromszor volt ennek a magyar rendtartománynak provinciálisa (1636-1640, 1640-1643, 1651-1654), mesterkedéseivel nem átallotta a horvát rendházakat 1655-ben a tartománytól elszakítani (Szent László tartomány!) és a provinciát a Szentszék előtt befeketíteni, csakhogy ne lehessen „reformált”, vagyis független az idegen felügyelőktől. Ez esetben ugyanis az ö befolyása is megszűnt e rendtartományra nézve, pedig 1658-ban ő lett a nemzeti megbízott. A rendtartomány vezetősége azonban különmegbízottat kért a maga részére, P. Accursius a Bruno személyében.

A reformált magyar ferencesek életének foglalata 1659 után

1659. november 22-én a nagyszombati káptalanon megalkották és kihirdették a rendtartomány határozatait (Statuta municipalia). Ezek kiegészítették a rend általános szabályait (Constitutiones Generales Ordinis). E rendtartományi határozatok követik Szent Ferenc regulájának fejezeteit és azokat a magyar és szigorított fegyelem szemszögén át hozzák közelebb a mariánus ferencesek életmódjá- 186 187 188

186 KOSA 1774 I. rész 1626-1629. 12. p.

187 KOSA 1774 I. rész 1629. 13. p.

188 KOSA 1774 I. rész 1659. 30. p.

98