Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
ELSŐ FEJEZET Letelepedés
használatra a vármegyei bíróság. Azóta is a rendház gondozta, árkoltatta az elvizenyősödés ellen,162 kaszáltatta és hogy lába ne keljen a szénának, őriztette azt. 1773. május 3-án pl. a rét árkolóinak 3 forintot fizet a rendház szindikusa, a Számadáskönyvek tanúsága szerint. A használat körül kis változás állott be. Mert 1855. július 12-én a szindikus folyamodik Koppán Jenő provinciálishoz (1854- 1857), s a folyamodványhoz P. Szabó Piacid főnök és a házi tanács is csatlakozik. Ebben arra kérik a provinciálist, hogy mivel hogyan-hogyan se, a 16 holdnyi Szapu rét kaszálási joga a rendházé, de a sarjú és a legeltetés már a püspöké, a püspök kész a széna fejében évi 60 forint kamatot és ennek tőkéjét a kamarával is jóváhagyatni (1.200 forint). Elvben a rendház ebbe bele is menne, csak keveselli az összeget. S mindjárt számítást is terjesztenek a provinciális elé: Szapu réten átlag 15 szekér szénára számíthatnak. Egy szekeret 10 mázsájával véve, az összes széna 150 mázsa, ennek átlag értéke 120 forint. Ebből a kaszálás és a szállítás költségét levonva, marad 80 forint. Arra kérik a provinciálist: legközelebb érintkezésbe lépve a püspökkel, kérje a tőkének 2.000 forintra emelését, aminek kamatja, mint évi járadék 100 forint lenne a kolostor részére. A tőke felemeléséből nem lett semmi, mert a Szapu rét ügye maradt a régiben. Mivel a rendháznak magának is szüksége volt állatai miatt szénára, ezért Mikes János megyéspüspök (1911-1936) és P. Buttykay Antal provinciális (1915- 1921), majd ismét Grősz József (1936-1945) püspök alatt úgy egyeztek meg, hogy a püspökség megművelteti és kezelteti a rétet és a rend járandóságát szekerekkel szállítatja be. És pedig 40 mázsa széna és 80 mázsa szalma volt a járandóság. Mivel az utolsó időkben a szalmára a püspökségnek is nagy szüksége volt, azért szalma helyett 15 mázsa árpát adtak a rendháznak.163 Nárai erdő A kolostor levéltárában olvasható volt az az okmány, amely szerint 1778. június 2-án Kiskos János nárai lakos a nárai határban fekvő erdejéből egy részt eladott a ferenceseknek 80 forintért és 30 szentmise fejében, amelyet önmagáért és elhalt nejéért kellett végezni. Foglaló gyanánt egy körmöczi aranyat kapott ugyanekkor. A 80 forintot „Rhenesi forintokban” számították. Ezt az adásvételi szerződést maga Kiskos János írta alá, míg Zellyes Boldizsár keresztvonással tanúskodott az eladás megtörténtéről. Míg a rend részéről, mint szerződő fél, Verebély Mihály írta alá és látta el pecsétjével az okmányt. A kolostor Számadáskönyvei 1778. június 8-án a kiadási rovatban már jelzik is: Kiskos Jánosnak egy erdőcskéért 80 forintot adtak ki. Ez a megvett erdő tényleg kicsi is volt. S ezért is, amint alkalom kínálkozott rá, a kolostor vezetősége sietett újabb vétellel kiegészíteni az elsőt. Ez csak 1866-ban következett be. P. Görög Kázmér 162 Pl. 1761. november 16-i okmányban kéri a rendház Zichy Ferenc püspököt az árkoltatás jóváhagyására, amit a püspök december 1-én dorsalis jóváhagyással rávezetve helyesel (SZF). 163 Kovács Rajnér, aki 1950-ig itt házfőnök, bemondása alapján. 80
