Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
ELSŐ FEJEZET Letelepedés
harmincas évek elején a szőlőt kivágták, csak a lugast hagyták meg a főúton és a helyébe konyhakerti növényeket ültettek. A kert főútjának lugas oszlopait P. Hársligethy-Vinkovits Viktor házfőnök alatt 1939 áprilisában újították meg, mert a régi oszlopok elkorhadtak. A 60 darab tölgyfa oszlopot vagy dúcot a rend nárai erdejéből termelték ki. Még előbb, 1936 áprilisában, a konyhakerti részletet Gruber Imre tervei szerint alácsövezték, a Gyöngyös folyó partján motorházat építettek, amely a vizet a csövekbe hajtja. Viszont 25 méter hosszú, szabadon mozgatható vízcsővel a veteményes kert minden egyes ágya öntözhető szárazság idején. 1930 után a két tó (egyik inkább emésztőgödör) is megszűnik. Az első tó helyett vetemények számára nyertek földet, a hátulsó pedig a fél kert átengedésével levált a rendi ingatlanról. A ferencesek kertjének múltjához tartozik az a kis epizód, hogy 1754. szeptember 16-án a Vas megyei alispán rendeletet adott ki, amelynek értelmében a közel fekvő malom helyzetén óhajtva segíteni: át kellett vágni árokkal a kertet. Erre az áradásokkal szemben lett volna szükség. így akarták a fölösleges vízbőséget áradáskor levezetni. Azonban, Szentgyörgyi Rajmund provinciális (1753- 1756) a vármegyét feljelentette a pozsonyi Magyar Királyi Helytartótanácsnál. Október 14-én gr. Keglevich József és Herlaing Ferenc aláírásával a helytartótanács leküldi a provinciális tiltakozását a vármegyéhez. A provinciális sérelmesnek tartja az alispán ilyen beavatkozását, nemcsak jogilag, mert a házfőnök tiltakozott a kert átvágása miatt, hanem anyagilag is. A kiásott árok mentén ugyanis a víz áradó folyása folyton szélesíti annak medrét, áradáskor a kert alacsonyabb részeit el is önti, a kert zárt kerítésének megbontásával pedig a tolvajoknak adtak alkalmat sérelmes tettek elkövetésére. Áradáskor a vizenyős talaj miatt a pincének, főleg pedig a konyhakertnek, amelyből ellátják a konyhát, ártalmára vannak a nevezett árkolással. Kéri a provinciális: hasson oda a helytartótanács, hogy ez az állapot megszűnjön, és az árkot a vármegye kaszálja. 1755. május 2-án gr. Erdődy Miklós, Baranyay László és Győri Ferenc aláírásával a helytartótanács megsürgeti a vármegye válaszát. Május 22-én válaszol is a vármegye: mivel gyakran kiönt a Gyöngyös folyó, ezt úgy gondolták megakadályozni, ha kanyarulattal vezetik vissza a folyó vizét a rendes mederbe. így, és ezért történt a szerzetesek kertjének kaszáló részén is. Igyekszik a károsodásokkal szemben intézkedéseket tenni, a folyó partmentét, illetve medrét kitisztítani és jó erős töltéseket alkalmazni, amelyek, reményű, a szerzetesek aggodalmát, illetve panaszát megszüntetik.153 Utána az árkolást megszüntetik. A kolostorkert téglakerítésének keletkezésére vet fényt az a folyamodvány, amelyre ide vonatkozólag 1771. október 28-án P. Hruskovics Kajetán provinciális közli a rendtartományi tanácsos válaszát. Ebben a tanácsos nem engedi meg a külső kertben a diófák kivágását. De megengedi, hogy a sövénykerítés helyett fokozatosan téglakerítést építsenek. Addig is a provinciális azt javasolja, hogy a 153 VM Jkv. XII. köt. (1754-1755) 256. p. október 14., 257. p., 443-445. p. 1755. május 2. 77
