Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
ELSŐ FEJEZET Letelepedés
ta. Ebből észlelhető ugyanis, hogy a rendtartomány főnöke a szombathelyi kolostor építkezésére az egész rendi provinciát felszólította és megadóztatta. A házfőnök 1759. február 10-én írja a bevetéli rovatba: a rendtartomány alamizsnájából építkezési segély gyanánt 600 forint. Augusztus 14-én bejegyzi: Főt. P. Miniszter Provinciális terciárius emberétől a tartományfőnök rendelkezése szerint az építkezés folytatására 170 forint. Október 26-án a rendtartomány alamizsnaképp, megint 600 forintot utal át. Mivel azonban, szeptember 24-én, a Rumy úr árváitól kölcsönképpen 600 forintot vettek fel, ezért midőn október 26-án a provinciálistól megkapták a 600 forint segélyt, azt október 31-én, a kiadási rovat tanúsága szerint, visszaadták a Rumy örökösöknek. A rendtartomány, tehát példásan összefogott avégből, hogy egyik kolostorának, Szombathelynek, építkezése adósságba és így csődbe ne fulladjon. A szombathelyi kolostor nyugati szárnyának felemelése az egész Szűz Máriáról nevezett magyar ferences rendtartománynak az érdeke és érdeme volt. De elmondhatjuk: amíg az építkezések 1762-ig behatóbban tartanak, továbbra is gyakran érezte a rendház a provinciális hathatós segítségét. A következő 1760., 1761., 1762. években történő munka részletekről nem festek oly részletes képet, mint az 1759-ikről. De állíthatom: a kiadások és mozzanatok hasonlók az 1759-i lázas munkálatokhoz. Mégis talán egy árnyalattal halványabb erősséggel haladnak. Cserepet még mindig hozatnak, és pedig Kőszegről, mert Celler Sámuel téglagyár felügyelőnek 6.450 cserépért 1760. február 9-én 51 forint 60 dénárt fizetnek. Téglát helyben is vesznek 1760. április 23-án, amikor 7.000 darabért 28 forintot adnak. 1761-ben téglát Bükről és a helybéli püspöki téglaégetőbői is szereznek. 1760-1761-ben Iváncon és Salomvárott (Zala megye) épületfának valót vágatnak, de 1762-ben Kőszegről is hordárnak fát Niy (sic!) nevű famestertől. Deszkát Bécsújhelyről (1760), Kerezlabról (sic!), a kolostor lépcsőházaiba a gerendát Lékáról (1760) szerzik be. Grácból vasat, vasszeget vesznek (1761), míg az ebédlő és a sekrestye ajtóihoz a faragott követ Keszthelyről hozatták 20 forint árban. Lényegében, a Kosa atyától említett és szerinte 1766-ig tartó építkezés már 1762-ben befejezést nyert. A további években csak kiegészítő, illetve csak pótló munkálatok folytak. Legújabb építkezés: a II. emelet, 1927 A szombathelyi kolostor építéstörténetében lényeges változás 1927-ig nem esett. Az 1927-ben bekövetkezett nagyszabású építkezésre azonban a rendtartomány vezetőségét kényszerítő körülmények vették rá. És pedig, főképp az első világháború (1914-1918) után bekövetkezett uralomcsere volt ennek oka. A rendtartomány ugyanis ún. anyaházai, amelyekben ti. a rendi ifjúságot, és pedig a Collegium Seraphicum növendékeit (Szakolca), újoncait (Nagyszombat), bölcsészet hallgatóit (Malacka) és teológusait (Galgóc és Pozsony) tartotta és nevelte, 64
