Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

ELSŐ FEJEZET Letelepedés

Zsigmond pedig végrendeletében 1622-ben 10 forintot hagy a templomra.77 Feltehetőleg a győri püspök egyik papot megbízta a ferences templom igazgatásával.

Sennyey püspök visszatelepíti a ferenceseket Szombathelyre, 1630

Az elhagyott ferencrendi kolostor benépesítésére a XVII. század korszelleme is sürgette az illetékeseket. Az a nagy szellemi és lelki megújhodás, amely a trienti zsinat nyomában (1545-1563) az egész világon felkerekedett és nálunk Forgách Ferenc esztergomi érsek és bíboros (1607-1615), valamint Pázmány Péter ugyancsak esztergomi érsek-bíboros (1616-1637) vezetése alatt jutott diadalra, a többi magyar püspökben is felkeltette a katolikus intézmények iránti érdeklődést és tettvágyat. így nem csodálható, ha Sennyei István győri püspök (1630- 1635) és magyar királyi kancellár elhatározta Szent Ferenc fiainak visszahozását püspöki városába, Szombathelyre. Erre különben indítékai is megvoltak.

Láttuk, a rendház levéltárában feküdt egy fontos okmány 1630-ból. Az ország nádora, Esterházy Miklós adta ki. Ebben elmondja: személyesen megjelent előtte P. Baza Antal soproni gvárdián, aki a rendtartományfőnök nevében (akkor P. Robustelli Ferenc, 1629-1634) tiltakozás és visszakövetelés címén kérte a nádort, és előtte felfedte: „már régen a visszamenő időkben fönnállód ugyanazon ferences atyák szombathelyi kolostora, a Gyöngyösnek nevezett folyó mellett Vas megyében. Különféle egyének egyik-másika azt széjjelhordta és eltulajdonította ugyanazon ferences atyák súlyos "kárára". Elrendeli a nádor: bármi néven nevezendő kolostori jószág, mint erdő, rét, szántóföld és kaszáló, vagy bármi más tartozandóság, visszaadandók és ezentúl nem tarthatók.” A rendelet kelte: Kismarton, 1630. április 20.

A nádor eme rendeletéből kitűnik, mennyire ragaszkodtak a franciskánusok hajdani kolostoruk jogfolytonosságához. Ragaszkodtak az egyházjogi előírásokhoz, amelyek szerint az egyházi javak, illetve ingatlanok nem évülnek el, hanem előbb-utóbb régi egyházi birtokosaikra visszaszállnak. Ez a rendelet rávezet annak nyitjára is: miért sietett Sennyey István püspök és királyi kancellár püspökségének már az első évében visszatelepíteni. Azért, mert - egyéni buzgolkodásán kívül - a nádorral történő hivatalos érintkezéseiben akárhányszor előjött a szó a franciskánusok szombathelyi, hajdani honosságáról és annak visszaszerzéséről. A püspök egyházmegyéjében feküdt Kismarton, Sopron. Ezeknek ferenceseiről és működéséről hallhatott eleget. Sőt ott volt Győr is, amely kolostor lakóinak áldásos működéséről személyesen is meggyőződhetett. Sennyey püspöknek indítékai a visszatelepítésre megvoltak.

Nem is késett soká visszahívásukkal. Hamarosan intézkedett, hogy a Poverello fiai Szombathelyre visszakerüljenek. Evégből 1630. május 2-án Bécsből írt a városi tanácshoz vagyis a szenátushoz. E leiratban ezeket mondja: Nektek, ne77 KÁDÁR-HORVÁTH-GÉFIN 1961 162. p., 21. jegyzet.

37