Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
ELSŐ FEJEZET Letelepedés
kolostor részen ugyancsak ilyen megosztással legalább három cellát nyertek, ezért számolhatunk 9-10 középkori szerzetes szobával, amelyet János atya létesített ügyes megoldással.60 Ugyanakkor János atya tevékenysége és restaurációs munkája folytán az akkori kicsi templom (szentély) is jócskán megnagyobbodott. Hozzákapcsolta ugyanis a gótikus stílusú hajót a kórus nélkül. Ezért a mai, barokk stílusban átalakított, templom falai a mennyezeten túl nyúlnak. A jobb oldali falban lévő, szószék melletti, ablak csúcsíves végződése a padlásról szemlélhető. Állnak továbbá az északi, külső támpillérek, amelyek szintén Szienai János atya művére utalnak.61 János atya csatolta a szentélyhez a tornyot is. A hazai koldulórendek szokása volt: a tornyot nem a homlokzaton építették, hanem a kórus mellett délről vagy északról. Az időben és később is a kórus a szentély volt, hogy az imaórák és a rendi templomban tartott istentiszteleti ténykedések (szentmise, litánia, körmenet) kezdetének jelzésére kéznél legyen, ezért helyezték a harangtornyot a kórus mellé.62 A templomhajó építésekor keletkezett az alatta elterülő kripta is. E szentély alatti kriptába a rendiek, a hajó alattiba a renden kívül álló elhaltak (egyháziak és világiak) kerültek.63 További középkori épülettörténet A középkori itteni rendi kolostor a kisebbek közé tartozott. Ezért nem olvasunk itt tartott tartományi káptalanról. A mondott és feltételezett 8-10 cella erre nem tette alkalmassá a rendházat. A klastrom idők folyamán csak nagyobbodhatott. De a középkorban még hozzáépítésről sem hallunk. A templomra nézve 60 Személyes megfigyelés az 1947-i restaurálás idején. 61 Az 1958-1959-ben végrehajtott helyreállító restauráció, amely az Országos Műemléki Felügyelőség megbízottjával, Vákár Tibor mérnök vezetésével működött, a templom északi falán három ajtót hozott elő. Legrégibb a toronytól legtávolabb eső kapu, amely a középkorra utal. Hogy a hajó kis térfogatú, bár a koldulórendek elég nagy templomhajókat alkalmaznak, annak oka: mert adva volt a szentély mérete, amelyhez túl széles hajó nem illett volna. 62 Karácsonyi mondja: az egyház tornyát nem az egyház homlokzatára építették, mint a többi templomnál, hanem a sanctuarium déli vagy északi oldalára... a harangozást így könnyebben végezhették. KARÁCSONYI 1922-1924 II. köt. 621-622. p. 63 Észrevétel az 1945. november 7-8-án a főoltár átépítésénél tapasztalt megfigyelésekből kifolyólag: A régi főoltár rendkívül erős koporsó alakú téglaépítmény volt. A mészhabarcs úgy volt beégetve. A főoltár hosszanti falra épült. Római korabeli falnak látszott, mely a főoltár szélességi irányát nem követte. Jobbról kissé előbbre fordul és tart a kolostor négyszögü udvara (quadrum) felé. Az oltár eme ősi köveinek helyzetéből is következtethető: a templom mellett haladó főút nem a mai vasútállomás felé irányult, hanem egyenesen a szentmártoni temető bejárati kapujának tartott és tovább haladva, meg nem hajolva kapcsolódott a vépi útvonalba. Az oltár alatt két oldalt hatalmas két márványkő fekszik keleti-nyugati irányban. Valami pogány szentély, vagy temetkezési mauzóleum alapjai lehettek. Azt is mondták, hogy alapkő. A két oldalt fekvő márvány tiszta fehér színű. Ez alépítmény köveit - úgy látszik - felhasználták a falak építésénél. (Szerző helyszíni tapasztalata 1945. november 7-8. napjain). 34
