Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

ELSŐ FEJEZET Letelepedés

régen, célozva arra a legalább 12 esztendőre, amióta, lakói kihaltával, üresen és gondozatlanul állott, a középkori hiedelem pedig a régi emlék miatt nebántsvirágnak tartotta, amelyhez egészséges ember nem közeledhet. S ezért a korábbi forrásokból táplálkozó római Szent Izidor-féle kéziratos is emiatt mondja 1646- ban: kórház volt, s mivel már ezt a feladatát nem teljesítette, mint egyházi objektum a püspök rendelkezezéséből vált kolostorrá. Ezt pedig a püspök és vele a községi tanács jó megérzéssel olyan szerzetnek juttatta, amelynek alapítója, Szent Ferenc, szinte kegyeletes tisztelettel viseltetett a leprások iránt. Az ő fiai nem átallották bevonulni az egykor fertőzött épület falai közé. Ennek a gondolatnak talán ellene látszik mondani, első tekintetre, a körülmény: ez a kis középkori ispita nem a városon kívül feküdt, s így nem lehetett alkalmas fertőző betegek befogadására. Paulovics István szerint a város azonban már a középkorban nyeri el fallal körülvett, nagyjából négyszögü alakját: a nyugati körmendi, az északi Kőszeg utcai, a Sabaria szálló melletti keleti (a kolostorral szemben), valamint a Posta utcai (Posta-köz) déli végén lévő déli kapuival.38 Ilyenformán, ha a vár körüli város már a középkorban kapukkal rendelkezett, ez esetben a vár és a mellette fekvő városon kívül állott az ispotály. Vagy, ha Horváth Tibor Antallal fel is tételezzük, hogy a szentmártoni rész is Szombathelynek jelentős terepe volt, mert a XVII. századig plébániatemploma is itt volt, továbbá nyilvános kútja, piaca és ispotálya feküdt itt, de ő is vallja: a két település (Szombathely vára és Szentmárton) összeolvadását a római romok a XVII. századig akadályozták meg. Emellett bizonyítékokat hoz arra nézve, mennyire mocsaras, bozótos, berkes, a Gyöngyös folyó széteső vize miatt, apró tavakkal tarkított képet nyújtott a városnak épp a szőkeföldi része.39 Úgyhogy ezek a viszonyok akárhányszor megközelíthetetlenné tették azt a kis kórházat is, amelyet Kálmán püspök a ferencesek betelepítésére szánt.

A mai kolostornak az a része, amely délnek fekszik kelet-nyugat irányban, s amely a rendtagoknak az ebédlőjét alkotta, továbbá a keletre néző és a templommal összekötést tartó épületrész alkotja a mai épülettömb legősibb, eredeti és még 1360-ban és előtte is fennálló maradványát. Sőt lehetséges: csak a dél-felé néző épületállomány volt az eredeti ispotály, kórház, vagy lazaretum. Erre utalnak a roppant vastag falak, az a körülmény, hogy alatta nincs pince, s erre húzták később az emeletet. Ez az L-alakú építmény magára maradt volt, mert körülötte bozót, nádas, északról pedig az 1360 előtt is létező templomocska fogta el a járókelők elől annak látását.

Mivel az ispotály a középkori város kapuján kívül állott, s a bozótos környezet elég barátságtalanná tette az emberek előtt, ebből a tényből keletkezhetett az a hiedelem, amelynek Fuxhoffer Damján bencés történetíró40 a szócsöve 1792-38 PAULOVICS 1943 14. p.

39 HORVÁTH 1958 28. p.

40 FUXHOFFER 1802-1804 III. köt.; A másolást P. Scheirich Bónis OFM végezte számomra. Itt is hálás köszönet érte.

29