Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
ELSŐ FEJEZET Letelepedés
ilyen értelemben nem egészen helytálló Nyürő atya feltételezése, mivel mai értelemben vett népmissziók akkor még nem voltak, ellenben Kálmán püspök magasabb értékelése és a szomszédos megyékből (Sopron, Léka, Muraszemenye, esetleg Falkos) ideérkező és a polgárságból nagyrabecsülést kiváltó, messzünnen érkező hírverés a rend tagjairól, eléggé megmagyarázza a letelepedést. Kórházból kolostor A legrégebbi források: Gonzaga Ferenc, a római Szent Izidor-féle kéziratos, valamint Kosa Jenő a ferencesek letelepedési helyéül a kórházat jelöli meg. Ez a kórház a mai kolostor őse. Mellette állott északról a mai templomnak legalább a szentélye, amely az ispotály egyházaként szerepelt. Hogy a püspök ezt az épületet a rendnek adta, a város pedig ezáltal hasznosította a romladozó egykori ispitát és környékét, kézenfekvő feltevés: ez azért történt, mert a kórház üresen állott. A terület a Szőkefólde elnevezésű terepen feküdt, amely Szőkefólde a Gyöngyös folyó mindkét partján és Szőllős (most a város egyik kerülete) között terjeszkedett.36 Nevét ez a terület a középkorban itt birtokos Szőke családtól kölcsönözte. Tehát minden alapot nélkülöz az a tetszetős, de forrásokra nem támaszkodó föltevés: a szürke vagy szőke ruhát viselt szerzetesek ruhájuk színe után Szőkeföldnek neveztetett és e néven ma is ismeretes. Mert igaz az, hogy úgy a középkorban, mint főleg a XVII. században ruhájukról neverték a szombathelyi ferenceseket is szürkéknek (grisei), de szőkéknek sohasem. A mai kolostor helyén, tehát kórház állott. Már a középkorban minden nagyobb városnak, egyházi központnak, polgár-településnek megvolt a maga ispitája is. Nem valószínű, hogy Kálmán püspök a virágzásában lévő és működésben álló kórházat cserélte volna fel szerzetes telepítéssel. A középkori, XIV. századbeli helytörténelmi háttér ad nekünk erre nézve helyesnek látszó magyarázatot. Ti. az 1348-ban dühöngő fekete halál nemcsak Európa egészséges nemzedékét irtotta ki kétharmad részben, főleg a tenger melletti országokban, úgyannyira, hogy tartományok váltak néptelenné, de eltüntette Európából a keresztes háborúk alatt (XI-XII. század) behurcolt bélpoklosságot (lepra) is, illetve ennek fertőzöttjeit. Ezeknek lazeretumai, ispitái mindenfelé ott lappangtak a várak, illetve városok falainak árnyékában. Assisi Szent Ferenc és IX. Szent Lajos király (1226-1270) idejében Franciaországban legalább 2000 bélpoklos kórházat tartanak számon, egész Európában pedig, Párizsi Máté krónikás szerint, 19.000 ilyen kórház létesült.37 Valószínűleg a szombathelyi ispotály is már 1348 óta üresen állt. Betegei elkapták a „fekete halál” bacilusait és hamarosan áldozataivá váltak a rettenetes járványnak. Ezért olvassuk már Gonzagánál is a kitételt: olim, vagyis: hajdan, 36 HORVÁTH 1958 25-33, 26. p. 37 FELDER 1924 265. p. - Ne feledjük: a hitből táplálkozó középkori felfogás a szenvedő Megváltóhoz hasonlította őket. Ezért a németek Die guten Leuten (jóemberek) néven nevezték. Vö. SCHNÜRER 1926 468-469. p. 28
