Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

ELSŐ FEJEZET Letelepedés

említett kolostor többlet, mégiscsak az az igazság, hogy a Vas megyei Szemenyén soha nem volt ferences kolostor, vagy ferences rendházi ispotály. Ellenben, létezett ilyen klastrom a Zala megyei Muraszemenyén. Erre nézve komoly adatok sorakoztathatok fel.30 A továbbiakban Bencze hivatkozik Schoenvisnerre, akinek szövegét azonban nem értette meg. Azt írja: „Schoenvisner... 1791-ben megjelent kötetében leírja, hogy a szemenyei ispotálynak, valamint az 1360-ban alapított sabariai (Szombathely) szerzetes rendi kórháznak közös guardiánjuk volt: Lippay Ferenc páter személyében, aki a két kórház közös medicusa is volt.” A valóságban Schoenvisner mindenben követi - ezt maga is mondja - Kosa Jenő atyának adatait és azok után szóról-szóra a következőket idézi: „A fehérvári káptalanon a Szentiélekről szóló szentmisénél, amelyet P. Lippai Ferenc a rendtartomány főnöke (provincialis) énekelt, gyertyavivőnek kijelölték a szemenyei és szombathelyi guardián atyákat.”31 Itt mindenekelőtt nem két kórházról van szó, következőképp nem is orvost említ Lippai Ferenc személyében, hanem rendtartomány-főnököt. Magáról a szombathelyi kolostorról tudnivaló, hogy 1360-ig - a ferencesek letelepedéséig - ispotályul szolgált. Mivel azonban ez idő tájt már üres volt, ide hozta a győri püspök a franciskánusokat.

Kálmán püspök célja a ferencesek idehozásával lelkipásztori elgondolásra vezethető vissza. Látva ugyanis egyházmegyéje területén az lelki hatásokat és befolyásokat, amelyeket sajátos szerzetesi működésűkkel a legegyszerűbb hívőtől a legelőkelőbbekig gyakoroltak épp az ő idejében Győr, Sopron, Léka, sőt Kőszeg és Vasvár32 környékén. Szinte természetesnek találhatta, hogy a Vas megyei részen, tekintélyes uradalmának központjában, lelkipásztori tényezőként szerepeltesse az általa is és családjától is (Anjouk) annyira kedvelt franciskánusokat.

A szombathelyi ferences letelepedés azonban nemcsak egyoldalú püspöki, tehát itt földesúri vagy kegyúri gesztus, hanem a városi iparosság és polgárság elemeiből összetevődött városi tanács, a lakosság közóhajának kifejezője — az összes források tanúsága szerint - hozzájárult a letelepedéshez. P. Nyürő Zsigmondi állítja:33 a II. Endre és IV. Béla király alatt történt missziókból hátramaradt atyáink hazánk e részén működni törekedvén, Szombathelyre jöttek.34 Ezek - szerinte - Stájerország körül terjesztették az evangélium magvát.35 Ha talán

30 KOSA 1774 III. rész, LXI. pont.; KARÁCSONYI 1922-1924 I. köt. 272-276, p.; SZABÓ 1921 346. p.

31 SCHOENVISNER 1791 Lib. VII. c. 6.; KOSA 1774 1531. 104. p.

32 Kőszegen Karácsonyi szerint XIII. században működnek Szent Ferenc fiai (KARÁCSONYI 1922-1924 I. köt. 195. p.; hivatkozik Pauler Gyula művére (PAULER 1899 II. köt. 407-408. p.). A ferencesek vasvári ott-tartózkodását kétségbe vonja P. Fehér Mátyás OP (FEHÉR 1942 12. p ). De viszont mellette, nemcsak a Fehértől említett Szabó Pius, hanem Nyürő Zsigmond (NYÜRŐ 1851 36. p ), aki a régebbi P. Terebezdre és P. Kámántzra hivatkozik, valamint Kosa Jenő (KOSA 1774 III. rész, VIII. pont. 286. p.) és SZIK 1646 is említi.

33 NYÜRŐ 1850 II. köt. 386-387. p.

34 NYÜRŐ 1850 II. köt. 386-387. p. és ennek kézirati szövege 97. p., SZF.

35 NYÜRŐ 1851 28. p.

27