Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
HETEDIK FEJEZET A ferencesek művelődéstörténeti vonatkozásai
vett még a művészhajlamú Dominek György szombathelyi születésű, Esztergom főegyházmegyei kispap, most már áldozópap is. A kész oltárt 1955. október 4-én, Szent Ferenc ünnepén Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök áldotta meg. A szárnyasoltár képei három sorozatot alkotnak. Minden sorozathoz öt képet festett Molnár C. Pál. szebbnél szebb művészies és áhítatkeltő festmények ezek. 1. sorozat: Szent Erzsébet életéből öt kép. 2. sorozat: ádventi és karácsonyi motívumú öt kép. 3. sorozat: nagyböjti, szenvedéstörténeti öt kép. - Kár, hogy a gyönyörű alkotásokat a hívők kicsinyességük miatt csak erős megvilágítással láthatják. (Megjegyzésre méltó mozzanat a főoltárral kapcsolatban: 1945. november 7-8. napjain a régi főoltár elbontásakor az alapásatások egy hosszanti falat tártak fel, amelyre az oltár épült. Római falnak látszott, amely azonban az oltár északdéli hosszanti irányát nem egészen követi, hanem jobbra haladva kissé a templom hajója felé hajlik. Két oldalt hatalmas márványkő tűnt elő kelet-nyugati irányban. Tiszta fehér márvány-anyag. Valami római mauzóleum, sír, vagy emlék maradványai lehetnek! - Takács Ince megfigyelése.) A kolostorépületben Mivel 1360-ban a kolostor helyén kórházépület állt, amelyet Szienai János atya Kálmán győri püspök utasítására kolostorrá alakított, ezért a jelenlegi kolostori épületnek déli és keleti szárnya a legrégibb keletkezésű, alapjaiban középkori. Talán e régiség egyik bizonyítéka, hogy e két épület nincs alápincézve. Az épület földszintes építkezés volt. A déli szárnyon fekvő ebédlői rész sokkal magasabbra nyúlt a jelenlegi nyomott refektóriumnál. Az ebédlő feletti szobák falán (ha a vakolattól megtisztítják) látszik a boltívben végződő csúcsíves jellegű téglarakás elhelyeződése. Ennek folytán, a valószínűleg egy kórházi termet képező jelenlegi ebédlőt még Szienai János atya 1360-ban annyi cellára osztotta a közfalak felhúzásával, ahányra az ebédlői ablakok tagolták. Ilyenformán 1360-ban 5-6 cellát nyertek. A keleti oldalon szintén alakítottak 3-4 szobát és így 8-9 szerzetesi cella állott rendelkezésükre. Az ebédlő feletti szobákat 1630-ban az emelet felhúzásával kapták. A mai ebédlő folyosói külső falán, az ajtótól jobbra eső fal ívfelületén 1936 májusában (a folyosó restaurálása közben) XV. századbeli freskó bukkant elő. (Azóta bemázolva.) A kolostor 1936-ban élő krónikása a következőket írta a képről: „A képen egy ifjú látható lovagi ruhában térdepelve, előtte mintegy térdepel egy díszbe öltözött, talán egyházi férfi. A kép közepén egy batár látszik még, jobboldalt palotaszerü épület, amely előtt spanyol etikettes ruhában hölgyek állnak, ugyancsak az ablakban is. A díszes ruhába öltözött ajkából íveletek sugároznak ki egy-egy szívvel. Balról Feszület áll, amelytől egy szív-ívelet az ifjú lovaghoz ér. — Sokan jártak a kép csodájára, egyes részeiben elég primitív és úgy látszik nem is freskó. - Valami fogadalmi aktust ábrázolhat - Horváth Tibor Antal premontrei szerint. Radnai rajztanár lefényképezte.” Ez a kép vagy Szent Ferenc 236
