Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

HETEDIK FEJEZET A ferencesek művelődéstörténeti vonatkozásai

spoletói látomását, vagy inkább Páduai Szent Antal ifjúkori fogadalmát ábrázolja (Szent Antal a kolostortemplom védőszentje a középkorban).

Az ebédlő ajtaja felett kívülről a XVII. század végéről, vagy a XVIII. század elejéről származó színes, kerámia-szerű dombormű látható: Szent Erzsébet a szegényeknak alamizsnát oszt. A háttérben a dombormű - úgy látszik - Wartburg várát mutatja. Fölírás: Dispersit dedit pauperibus.

1630 után Sennyei István győri püspök (a templom és kolostor 1557-1630 elhagyatva) a ferencesek visszahelyezésekor emeletet húzatott a középkori erősfalú romépületre. Ugyanakkor építették a templom barokkos mennyezetét is. A kolostor emelete egyszerű stukkó-mennyezetű volt. A XVIII. század első felében azután boltívessé képezték a folyosók és szobák mennyezetét. Ennek érdekes bizonyítéka az a tény, hogy amikor 1936 májusában a kolostor keleti szárnyának folyosó-faláról a mész-, illetve festékréteget leverték, az ablakok közötti falfelületeken freskók tűntek elő. Valamennyi rendi szent. Ilyen aláírásokat viseltek: S. Paschalis laicus, S. Felix conf. (ti. Castalicei Szent Felix hitvalló.) A többinél nagyobb kép is láthatóvá vált, valószínűleg Szent Ferenc freskója, sarkaiban egyegy erény-szimbólum ily olvasható aláírással: Paupertas, obedientia (balról), míg jobb felöl: temperantia és castitas. Emez emeleti folyosónak nemcsak az ablakok közötti felületén találhatók ily freskók, hanem a vele szembeni szobás folyosói falon is. De ezekről nem vakarták le a meszet. Ami mármost az azelőtti stukkós mennyezet mellett szól, az az a körülmény, hogy ezeknek a freskó-alakoknak a feje nem látható, mert a boltívet egyszerűen rájuk húzták, s így a szenteknek fejei a boltívek alá kerültek. Ezért kellett a képeket már akkor bemázolni. Fia számba vesszük, hogy az említett szenteket: Baylon Szent Paszkált VIII. Sándor pápa (1689-1691), Cantaliciói Szent Félixet XI. Kelemen (1700-1721), az alább felhozandó Alkantarai Szent Pétert pedig IX. Kelemen (1667-1669) avatta szentté, s ezeken a képeken mindegyik már mint szent van megjelölve, úgy nem tévedünk, ha állítjuk: a folyosói boltíveket a XVIII. század elején, vagy első felében építették be az épületbe. A keleti szárnyú kolostorépület alsó folyosóján hasonló rendi szenteket ábrázoló festmények álltak. Mert a Számadáskönyvekben ezért találunk ilyen bejegyzéseket a bevételi rovatban pl. 1697. november 2-én: Pro Imagine S. Antonii in Ambitu solvit Illustrissimus Comes Thomas de Nádasd 15 FI. (Vagyis: Szent Antal folyosói képére Nádasdy Tamás 15 Ft-ot adott.) 1698. március 15-én pedig ez áll: Illustr. D. Comes Daniel Eszterházy Pro imagine S. Bonaventurae in Ambitu inferiori Fl. 14 50. (Vagyis Eszterházy Dániel az alsó folyosói Szent Bonaventura képre 14 Ft 50 dénárt adott.) Továbbá: A. Illustrisimo comite Alexandro Erdődy dati sunt pro Imagine S. P. Petri de Alcantara in Ambitu inferiori 22 Fl. 50 d. (Vagyis: Az alsó folyosói Alkantarai Szent Péter képre Erdődy Sándor 22 Ft 50 dénárt adott.) Mindezekből következtethető, a kolostor folyosói tele voltak rendi szentek képeivel.

A kolostor építéstörténetéhez tartozik, hogy a legújabb keletkezésű kolostorszámy a nyugati, a jelenlegi Sabaria szálló felé eső rész. Ezt, mint már leszö237