Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
HETEDIK FEJEZET A ferencesek művelődéstörténeti vonatkozásai
béres tselédek, kikre gondviselések az első években bizatik, azon szegény sorsú, kik gyermekeikre magok viselnek gondot nem értelmesebbek. Itt azonban ellenkező a hiba, mert amazok szigorúsággal (ti. a szegények), ezek (a gazdagok) kényeztetéssel rontanak testi erőt, épséget, egészséget, és szívet.” Majd merész íveléssel egyszerre konkrét tervét terjeszti elő a városi tanácsnak, mellőzhetetlen volna egy: Kisded Óvó Intézetnek alapítása, kinyitása. Akkor szerinte: az apák és anyák a házban, vagy attól távol „nyugodt szívvel foglalatoskodhatnának, ’s nem sodorná szívókét szünteleni remegő félelem: nem esett-e vízbe, tűzbe gyermekem, nem tiporták-e el a kocsik, állatok s. a. t.?” Majd hozzáfűzi: „Jövendőben pedig a szülők jó magzatokat, a haza hű fiakat ’s leányokat, az Anyaszentegyház buzgó keresztényeket nyerne bennök.” Kéri a továbbiakban a várost, azt a problémát ne tartsa kisszerűnek, mivel kisdedekről van szó. Mert - szerinte - a kicsinyes dolgok sokszor nagy eredményeket érnek el. Mutatják ezt Szombathelyen: kórházaink, szabályozott börtöneink! Mondja, „e szent ügyben” mivel kellene kezdeni. Itt részletes javaslatot tesz. Egyesületbe tömörüljenek. Ennek tagjai két pengő forintot fizessenek be, s az intézetet megnyithatnák. Mert a befolyó összegből, a. ) egy alkalmas tágas szobát kibérelhetnek és fölszereléssel elláthatnák. b. ) reggeltől estig őrködő, vigyázó, mulatva oktató erkölcsös személyt fizethetnének. A maradt összeget a város tanácsa kamatoztathatja is. Végül saját tehetségét hivatala mellet a szent célra fölajánlja, s lelkesíti a nemes várost is hasonló tettre a nagy cél érdekében. Ezzel a városi tanács „hervadhatatlan koszorújának egyik ékeskedő díszes gyöngy virágját” kötné érdemei közé. Valóban megható P. Csepy Dömötör ferences rendi házfőnök bátorsága, aggódása, a jobb és új eszméért való hevülése. A kisdedóvó intézet gondolata épp az időben ott volt szinte a levegőben. Kevesen győződtek meg annak életbevágó és gyakorlati következményeiről. Csepy atya azonban - úgy látszik - a saját tapasztalatából is betekintést nyert a kisdedek sokszor sajnálatos magárahagyatottságába. Töltéstaván élt gyermekkorában, ahol atyja bérlő volt; a pannonhalmi bencésektől bérelt földterületet.427 Töltéstava Pér plébániájához tartozott. Mint major, illetve puszta sok kicsi gyermek eldoradója volt. De Csepy már mint diák észrevette azok neveletlenségét és elhagyatottságát. Mikor 1807-ben 19 éves korában ferences lett Malackán, majd a rendi főiskolát végezte Nyitrán, Pozsonyban, a városi élet képe is feltárult szeme előtt. Mint fiatal atya, majd hivatalokat viselő szerzetes többnyire városban élt. Ott látta a csatangoló kisgyermekeket, akiket megszánt. Épp Szombathelyen észlelhette a sok szalmafödeles kicsi házakban „rekedt, tisztátalan szobákba zárt” kicsinyek kényszerű fogságát, talán épp akkor, amidőn mint lelkipásztort beteghez hívták a fülledt levegőjű szobákba. Szombathely akkori sáros, pocsolyás utcáin szarvasmarhákat hajtottak, ökrös, 427 KARÁCSONYI 1941 257. p. 182
