Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

HATODIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek egyesületei - Szociális tevékenységük

hanyi apát Nagykar utcai lakásán, ahol Bezerédj György líceumi tanuló is lakott, és akit Kulcsár instruált a humanisztikus tárgyakból, a tanulónál gyakran meg­jelenő édesanyjával Bezerédj Péternével gyanús viszonyban állott. Akari azt val­lotta róluk: télen együtt mentek bálba, Akari Vajda volt inasa jól ismerte Kulcsár viselt dolgait. Akari valamikor gimnáziumban is járt.332 333 A remetelak körüli okmányokból kitetszik, hogy Akari József mellett már ott volt utódja és társa Sánték Jakab. A remeteség megszűntével tulajdonképpen még sem szűnt meg evvel a hivatással járó munkakör, főleg a templomok mellett. A példaadó és jámbor sekrestyések teljesítették és folytatták a remeték köteles­ségét a kápolnák körül. Csak a szombathelyi ferences érdekkörhöz közelebb álló remeték közül tulajdonképpen templomgondozók és sekrestyések voltak a kő­szegi, szentvidi, gencsi, szombathelyi, vasvári remeték. Ez a hivatás jellemzője a terciárius remetéknek, mivel a templomok gondozása szentferenci lelkületnek a kifolyása. Bajorországban pl. a regensburgi egyházmegyében még ma is adódik egy remete-kongregáció. Hivatalos neve: Congregatio Eremitarum III. Ord. S. Fran­­cisci dioeceseos Ratisbonensis.m Ennek fő feladata az egyházmegyében a sekres­­tyési teendők ellátása. 1919-ben 26 ilyen remeteség 29 remetével állott fönn. A szombathelyi kálvárián lakó remete-pótló személyeknek is ez volt a fő kötelessége: ellátni az ottani templomban a sekrestyés és harangozó teendőit. A szombathelyi remeteség múltjához tartozik különben az az epizód is, hogy 1809- ben „a franciák révén pusztulásra jutott a remete-ház” a kálvárián. A remeték el­távoztak. Legalább ezt mondja magáról Balog István csepregi remete. O ugyanis 1828. június 18-án folyamodik a város tanácsához a remetelakás elnyeréséért, mert 1809-ig itt lakott, hét évig Akari József remetének társa is volt. Mint ilyen ismeri a szokásokat. Azóta, vagyis 1809 óta 1828-ig Csepregen élt. Folyamodá­sának alkalmat az a tény adott, hogy Lőrincz harangozó akkor halt meg.334 1828. június 15-én folyamodik egy másik csepregi remete is: Fráter Kováts István, aki el is nyeri a szombathelyi Kálvária sekrestyési állását a várostól. Indo­kai: Krikker Lőrinc kálváriái remete meghalt. Továbbá alkalmatosságát bizo­nyítja azzal, hogy Csepregen hét évig a Nagyasszony-templomnak mint remete „hiv, szorgalmatos és igaz gondviselője voltam, a mint az is rekesztett % bizo­­nyittó Levelem nyilván jelenti”. Végül kéri a városi tanácsot: hallgassa meg kéré­sét. Hogy Kováts István nyerte el a kálváriái sekrestyési tisztet, ennek fő oka, hogy jó pártfogóra akadt Farkas Károly csepregi plébánosban, aki egyúttal Po­zsony és Sopron vármegyék táblabírája is volt. A folyamodványhoz csatolt eme plébánosi latin nyelvű erkölcsi bizonyítvány elmondja Kovátsról: a Veszprém megyei Bársonyos helységből származik. 10 évig molnár mesterséget űzött. A malom kereke azonban elkapta jobb kezét és összeroncsolta. Majd meggyógyul­va és útlevéllel ellátva Rómába zarándokolt. Innét visszajövet 1821-ben a csepre-332 SZP Kurrens iratok, 1796. március 31.; Vö. KLEMM é.n. 333 SCHERER 1919 309-406. p.; Recensio: BIHL 1921 274-275. p. 334 SZV Városi iratok Fasc. 160. No. 54. 157

Next

/
Thumbnails
Contents