Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

HATODIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek egyesületei - Szociális tevékenységük

gi remeteségbe - világi ruházatban járva - fölfogadták. Itt hét évig remete-életet folytatott, kéregetéssel gondoskodott életéről. „Erkölcsösnek és példás viseletűnek mutatkozott”. A plébános azzal fejezi be pártfogói sorait: „remélem ezentúl is ilyennek fogja magát mutatni”. Ezeket írta Farkas Károly 1828. június 18-án.335

Kováts Istvánnak előnyére vált a hathatós erkölcsi bizonyítvány, továbbá az a tény, hogy fizikai munkát nem tudott száz százalékban végezni, valamint külföldi nagy tapasztalata és ezzel összefüggésben mély vallásossága. Rómába azért vándorolt el, mert ott a Szent Kozma és Damján bazilika mellett lévő ferences III. rendi kolostor provinciálisánál - más remeték módjára - beöltözött a ferences terciárius ruhába és talán a próbaévet is ott töltötte ki. Hazajövet - a remeték feloszlatása miatt - világi ruhában kellett járnia, azonban a terciárius életformát tovább folytatta. A szombathelyi városi tanács Kováts Istvánt 1828. Szent Jakab hava (július) 12-én Farkas Károly ajánlatára mindenszentek napjától felfogadta a kálváriái templom tisztántartására a remeteházba 60 Ft fizetésért, de azzal a kikötéssel, hogy engedelem nélkül senki mást nem fogadhat magához.336 A következő évben Szent György hava 13-án a jegyzőkönyvben már azt olvassuk: Frater István Remetének fél esztendőre adatott 15 Ft.337

Hogy mennyire kapkodtak még mindig a szombathelyi remeteség után, bizonyítja az a tény: 1828. május 31-én egy harmadik folyamodó is akadt, időrendben az első. Ez pedig Hirschbock György, aki német levelében pályázik a kálváriái sekrestyés tisztjére. Elmondja ebben: idevaló, egészséges, nőtlen, a domonkosrendiek templomában három és fél évig szolgált. Élete makulátlan, mint a P. Prior is bizonyíthatja. Az előzőkből azonban latjuk, hogy a városi tanács Hirschbock kérelmét nem vette tekintetbe.338

A szombathelyi kálváriái remetékről végkövetkeztetésképp állíthatjuk:

1. ) A XVIII. században a legrégibb 1744-i kimutatástól fogva neveik olvashatók a Győr egyházmegyei remeték felsorolásában.

2. ) E szombathelyi remeték a többi Győr egyházmegyei, majd Szombathely egyházmegyei összeírások szerint a szentferenci terciárius rendhez tartoznak. Mint ilyenek a szabályok, illetve előírások szerint hónaponként kötelesek voltak a legközelebbi (tehát szombathelyi) kolostor gvárdiánjánál jelentkezni.

3. ) Szombathely ferences kolostorának körzetébe a Szombathely kálváriái, a kőszegi, a nagygencsi, a szentvidi, a vasvári, a jáki és valószínűleg a baltavári remeték tartoztak.

335 SZV Városi iratok Fasc. 160. No. 54.

336 SZVJkv. 67. köt. (1828-1829) 79. p.

337 SZV Jkv. 67. köt. (1828-1829) 369. p. 605. sz.

j3S A Győr egyházmegyei és dunántúli remetékre nézve vö. még: CSÓKA 1929 55. p.; VANYÓ 1928 7. p. és helyenként; Esztergom megyére: VILLÁNYI 1891 59-60, 79, 88-90, 100. p.; Az esztergomi remetékről: EFK Kéziratgy. Miss. I. 308. Investitura Eremitorum 1752-1771.; A veszprémiekről: PROT. EP. I-XXI. szétszórva és ACTA EREM. 1754-1780.; Székesfehérvárra: KUTHY 1938; Pécsre: SZENTKIRÁLYI 1934; Általánosságban: PÁMER 1909.

158