Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
BEVEZETŐ
kúton, nem is említve magát a szombathelyi plébániát. Ugyancsak a jáki, oladi, szentkirályi, táplánszentkereszti, körmendi, nagykölkedi, felsőpatyi, csényei, egervölgyi, nicki, peresznyei, őriszentpéteri, rábagyarmati, püspöktamási, rábahídvégi plébániákon is személyesen jártam el. Viszont Dozmat, Kisunyom, Meszlen, Vasszilvágy, Ölbő és Pecöl idevonatkozó anyakönyvi adatait levél útján küldték be az illetékes plébános urak. Úgy az előbbi, mint az utóbbi plébániák illetékes és érdemes plébánosai iránt nagy hálával tartozom szívességükért. Fogadják e helyen is mélységes köszönetemet. Nagy meglepetést tartogattak számomra Rábakovácsi, Gencsapáti és Sárvár plébániai levéltárainak adatai. Ezeknél betekintést nyerhettem a XVIII. században virágzó és a rend által vezetett kordaviselő testvérületek életébe, amit viszont nélkülözni voltam kénytelen Szombathelyen. 1950 után bizonyos kolostori Számadáskönyvek és egyéb kéziratosak a Szombathelyi Állami Levéltárba kerültek, ahol sok egyéb városi okmányok és adatok is kéznél voltak. Ezek hasznosításáért mély köszönet illeti a levéltár vezetőjét, Horváth Ferencet és a többi levéltárost. Ami már most a kolostortörténet módszerét illeti: az adatok lehetőség szerinti maradéktalan felsorolását, azok bő kiértékelését, kiaknázását tekintettem feladatomnak. Teljességre ugyan így sem tettem szert, azonban a felbukkanó adatok és mozzanatok szövésénél nem engedtem egykönnyen a korlátozó hajlamomnak. A kolostornak helyzeti, illetve helytörténeti és korok szerinti változásait, a templom- és kolostortömb épülettörténeti (I. fejezet) vonatkozásait elég bő tárgyalásban vázolom. Ezért a rendház századok szerinti személyi állományát is külön tanulmány tárgyává teszem (II. fejezet). Itt a merő adatszerű felsorolást nem tartottam haszonnélkülinek, mert egy-egy név a város, a plébániák, vagy épp egyes családok múltjára nézve válhat hálás mozzanattá. A III. fejezetben kitértem a helybeli ferencesek fegyelmi és imaéletére. Ez a fegyelmi élet vált a városban, vidéken és udvarok szolgálatában a gyümölcsöző és eredményes lelkipásztorkodás rugójává (IV. fejezet). Külön szóltam az említett eredményesség egy másik árnyalatáról: térítői tevékenységük (V. fejezet) megnyilvánulásáról. Hogy az itteni ferencesek szerepe nemcsak őket magukat állítja szemünk elé, hanem azokat a rétegeket is, amelyekkel különlegesen is foglalkoztak, azért fel kellett tüntetni azokat az egyesületeket is, amelyeket az idők folytán Szombathelyen és a vármegye jórészében vezettek és irányítottak (VI. fejezet). Mindez a személyileg kiemelt ífanciskánus nemzedék és az általuk véghezvitt tevékenység az emberek között, feltüntette művelődéstörténeti hivatásukat is, amelyet külön bonckés alá vettem (VII. fejezet). Ebben a terjedelmes fejezetben szerettem volna teljes képet adni egy római katolikus intézmény, amilyen ez a kolostor is volt, kulturális elhivatásáról. Helytörténetileg talán ez a cikk világítja meg megközelítőleg, mit tud adni a ferences település a városnak és a környéknek. A teljesség kedvéért és adatok birtokában nem nélkülözhettem az asylum-jog, vagyis menedékjog kiváltságát polgári, hadi és lelki szempontból, ez a VIII. fejezet. Ezenkívül meg kellett írnom a IX. fejezetet is, hogy rátereljem a figyelmet arra az idegen és nem idegen 13
