Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

NEGYEDIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek tevékenysége a lelkipásztorkodás, illetve az apostolkodás területén

egymást a lelkek üdvének szolgálatában? P. Csák folytatja: szemmel látjuk, délután a német nyelvű nép sehol nem lehet jelen lelki vigaszon, hanem ehelyett tétlenül ácsorog az utcán (per vicos et plateas otisum vagari!). A német ajkú szolganépség soha nem lehet jelen a délelőtti 10 órai szentbeszéden (döméseknél!). A ferences III. rend ezeknek a javára akar válni. Továbbiakban utal arra a kellemetlen benyomásra, amit ez a vita kivált a lelkekből. Azok akadályozzák őket az istentiszteleti dolgokban, akiknek kötelessége lenne őket arra rávezetni. Azt is észreveszik, hogy bizonyos gyakorlatra azok akarják őket kényszeríteni, akiknek joga alá nem tartoznak. Az egyház hatalma alatt szívesen megvannak, és az mégsem készteti őket (non adiguntur), hogy saját lelkipásztoruknak vallják meg bűneiket. Akkor, hogy engednék magukat kényszeríteni, vagy rászorítani egyfajta ájtatosságra, akiknek hatalmától függetlennek ismerik magukat? Okos juhász nem követeli nyájától, hogy csak egyetlen füvei elégedjenek meg. A lelkipásztor sem szokta követelni, hogy az ő népe egyetlen ájtatosságban gyönyörködjék, vagy teljék el. Prior atya azt állítja, hogy elvonják tőlük a népet. Ez nem áll, mert délután sehol sincs istentisztelet. Nem fél a prior atya fenyegetésétől sem: ha a ferencesek német nyelvű nagyböjti beszédeket követelnek, akkor a dömés atyák magyar nyelvű nagyböjti beszédeket kérnek. Csák Gellért atya azt feleli: örülne ennek és nem félne, hogy templomuk kiürülne. Majd hivatkozik IV. Sziksztusz pápára és más szerzőkre, akik szerint joguk van arra, hogy terciáriusaikat vasárnaponként oktassák.242

P. Csák Gellért beadványában és annak hangjában a nyugodt vonalvezetés, önzetlen józanság és főképp a lelkek iránti buzgóság csendül fülünkbe. Mondja is róla a III. rendiek jegyzőkönyvében P. Czepics Jeremiás III. rendi igazgató 1756- ban: minden követ megmozgatott ez a gvárdián, hogy a III. rendiek hat hónapos pőrét a szentszéknél fölelevenítse és annak döntését kikéri, majd meg hivatkozik a pápai kiváltságokra, vagy az ellenfelekkel valami barátságos és elfogadható megegyezést akart létrehozni.243 Az akkori prépost Szalbek Károly egyengette is a megegyezés útját, mert magához kérte az ellenfeleket és udvariasan fogadta őket. Ez háromszor-négyszer is történt, és ilyenkor előjött a szó a megegyezésről is. De akkor meg az ügy ellenfelei a saját győzelmükről beszéltek. Ezért a győri püspökhöz, Zichy Ferenchez intéztek kérelmet, aki azután a szombathelyi püspöki szentszék 1757. március 8-i határozatát erősítette meg, amely szerint: a ferencesek elálltak a nagyböjti szónoklattól, csakhogy megkaphassák a III. rend számára kijáró exhortációkat. Hiábavaló a domonkosrendiek abbeli félelme, hogy elterelik a német ajkúakat templomuktól, mert a püspök olyan órára teszi a ferencesek szentbeszédének idejét, amely nincs hátrányára a dömés templomnak. Ha pedig ezek föltételezik, hogy rossz idő esetén nehéz a városból Szentmártonba meni (a Gyöngyösön híd sem volt), ez csak a ferenceseket igazolja. A püspök

242 SZP Acta Jauriensia E.

243 PROT. 3TIJORD. 1756.

124