Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
NEGYEDIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek tevékenysége a lelkipásztorkodás, illetve az apostolkodás területén
válasza 1757. március 19-én így hangzik: hogy végre a domonkos és ferences atyák közti viszálynak vége legyen, megengedjük és szabadjon a ferences atyáknak mindama III. rendi gyakorlatokat végezni, amelyek máshol is megvannak, amint a dömés atyák is végzik a Rózsafüzér-társulat gyakorlatait.244 A szombathelyi szentszéki jegyzőkönyvek szerint ez a vita még eltartott 1761-ig. Lényegében azonban megmaradt az a tény, hogy a franciskánusok templomában is folytatódott a német szónoklat. 1761. július 7-én kimondja Zichy győri püspök, hogy a nagyobb ünnepeken is: Karácsony, Húsvét, Pünkösd, Jézus neve és Szeplőtelen Fogantatás ünnepein nemcsak katechetikai magyarázat, hanem bármely más szónoklat is tartható. Német szentbeszéd ezek szerint kezdetben csak a terciáriusoknak történő regula-magyarázat volt minden holdtölte utáni vasárnap. Ellenben nagyböjtben és a főbb ünnepeken a szószékről is mondhattak formális prédikációkat. Ugyancsak a terciáriusok kezdték ez időben a keresztút végzését az újhold-vasárnap utáni vasárnapon, amely előtt szintén szentbeszédet kaptak. Később már minden vasárnap is prédikáltak a ferencesek németül. Ennek folytán kinevezések révén nemcsak magyar vasárnapi és ünnepi szónokok beszéltek, hanem vasárnapi és ünnepi német szónokok is működtek a kolostor-templomban. Az utolsó német ferences szónok P. Maitz Jácint 1885-1886-ban lakott Szombathelyen. 1886 után újra csak magyar nyelven hirdették az Úr igéjét a franciskánusok. A német szónoklat a ferences templomban 1756-tól fogva rendes istentiszteleti program. Pontosan 130 esztendeig prédikáltak németül. A körülötte kifejlődött kezdeti nagy vitát az a körülmény is bonyolította, hogy akkor még a püspökök, illetve a püspöki szentszék is, gyakrabban avatkoztak az exempt szerzetesek jogaiba. Az időben nem voltak annyira körülírva az egyházi jogok sem a püspökök, sem a szerzetesek részéről, amint az történt 1918 után, a Codex juris canonici kihirdetése után. Másik jellegzetes vonása ennek a vitának főleg a ferencesek részéről, az a tény, hogy ők a város tetemes lakosságának lelki javaiért és saját istenházuk buzgólkodásáért törtek lándzsát a német nyelvű szentbeszédek mellett. A város magyarosodása a múlt század második felében azután a két nyelven folyó lelki buzgalmat egy nyelvben, és pedig a magyarban sűrítette össze. A XVIII. század szombathelyi pasztorációja hiányos lett volna a német ajkú hívek gondozása nélkül. Nem csoda, ha az 1754-ben tartott hivatalos szombathelyi egyházlátogatáskor a vizitáló Batthyány József megkérdezte az akkori szombathelyi plébánost, Hajgathó Pétert (1749-1767): miképp gondoskodik az anyaegyházban és leányegyházaiban a németekről? A plébános azt felelte: az ő engedélyével a ferences és dömés atyák látják el a németeket. Erről megkérdezte a plébániabelieket is, akik ugyanezt megerősítették. De a plébános hozzátette, ha a szerzetesek erről panaszkodnak, ő mindkét nyelvet beszélő káplánja, vagy két káplán által gondoskodna róluk.245 Az egyházlátogató eme kérdésére is a szerze244 PROT. 3TIJ ORD. 1757. 3. p. 245 BATTHYÁNYI 1754 I. köt. 55. p. 125
