Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

NEGYEDIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek tevékenysége a lelkipásztorkodás, illetve az apostolkodás területén

temették el.233 A gazdátlanná vált javak sok vidékit csaltak a városba.” A beköltözött új letelepülők nagyobb részét a németajkú Kőszeg, Rohonc, és Pinkafő környékéről való iparosok alkották, akiknek száma meglehetős nagy lehetett, mivel az eddig tősgyökeres magyar város hirtelen német jelleget öltött.234 Megváltozott a lakosság nemzetiségi összetétele is, írja Horváth Tibor Antal. Majd így folytatja: Eddig a városba a környék, a nyugati szélek német, horvát lakossága szivárgott be, most megindult a németek bevándorlása, a birodalomból, Ausztriából, sőt olasz, görög és zsidó is akadt. Ezzel és az állandósult német bevándorlásokkal annyira elnémetesedett a város, hogy a század második felében (XVII1. század) már védekezni kellett ellenük.235 Különben a német ajkú hívők részére már a

XVII. században a domonkosrendieknél, ezek megtelepedése után (1638) német nyelvű szentbeszédek is voltak.236

A plébániai vártemplomban és a ferenceseknél csak magyar prédikációkról olvasunk. De a magyar szentbeszédek körül is folyt egy kis vita. A városi elöljáróság 1743-ban azt írja Zichy Ferenc győri megyéspüspöknek: a ferencesek megszámlálhatatlan lélek felbecsülhetetlen javára prédikáltak (cum inaestimabili innumerabilium animarum lucro), s Zichy püspök elődje Groll Adolf győri püspök valami négy évre (1739) ettől eltiltotta őket.237 Azért kéri a város az új püspököt, Zichy Ferencet (1743-1783). Hogy a vitás kérdésben a ferencesek javára döntsön. 1745. június 9-én a magisztrátus még mindig arról panaszkodik a püspöknek: előbbi alázatos és a telkeknek javából származó kérésünknek... óhajtott eredményét a jelen időig elnyerni nem tudtuk.238 Látszik tehát, valami komoly és nagy vita merülhetett föl a franciskánusok magyar szónoklata körül. Stehenics János győri kanonok és apát, Groll Adolf püspök helynöke el is árulja 1742. július

28-i leiratában:239 „Jeten irattal nyilvánossá tesszük, hogy vita állott fönn eleddig a domonkosrendi és a ferencesrendi tiszt. Atyák között az istentisztelet, jelesül pedig a magyar szónoklat körül.” Pedig Károlyi Lőrinc győri kanonok és püspöki helynök már 1739. január 9-i leiratában megengedi a püspök nevében a ferenceseknek vasár- és ünnepnap a 8 órai magyar prédikációt. Az újra és újra fellángoló vitának igazi oka nemcsak az tehetett, hogy a döméseknél is a reggeli órákban hangzott el a magyar szentbeszéd és ez bennük egy kis féltékenységet szült a ferencesek iránt, hanem talán az a körülmény, hogy ezek már előbb is próbálkoztak templomukba bevezetni a német nyelvű prédikációt. Később 1755-1756 körül P. Paár István OP (dömés!) ugyanis a szombathelyi püspöki szentszék (consistorium) elé terjesztett iratában azt mondja: ha meg merészelnék próbálni a ference-233 ANYAKÖNYVEK 3. köt. (1710-1740). Bejegyzés a halottak jegyzékének elején.

234 MVV 1898 120. p.

235 KÁDÁR-HORVÁTH-GÉFIN 1961 30. p.

236 SZALAY 1938 53-54. p.

2,2 SZP Acta Jauriensia E.; SZF.

238 SZF A magisztrátus levélmásolata a püspökhöz.

2,9 SZF Stehenics János pöspöki helynök leirata (másolat).

121