Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
NEGYEDIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek tevékenysége a lelkipásztorkodás, illetve az apostolkodás területén
egyes vidékeken mindenki követőjévé szeretett volna lenni. Hisz éppen ez az oka a ferences III. rend alakulatainak és az 1221-ben bekövetkezett alapításának. Ha akadtak is tüneményes meteorok a ffanciskánus égen, mint Padovai Szent Antal, Montecorvinói János, Kapisztránói Szent János, Temesvári Pelbárt, Mexikó apostola Zummarga János érsek, Kelemen Didák minorita, Portomauriziói Szent Lénárd, Montefeltrói Ágoston, Gemelli Ágoston, Buttykay Antal, Tréfán Leonárd, Borromaeus van den Gréve Hollandia nagy szónoka és mások, mégsem merítenők ki a ferences rendnek tulajdonképpeni fogalmát, szinte a lényegét, ha elfelejtenek megismerni a rendnek egyszerű, névtelen munkásait, hőseit, akik a szószéken, gyóntatószékben, egyesületekben, tanításban verejtékeztek azért, hogy a nagy tömegeket tereljék a lelki művelődés központja, Krisztus felé. A rendnek arculatát nem is annyira a kimagasló tudósok, nagy szónokok, vagy misszionáriusok alkotják, mint inkább az általuk, vagyis a rend munkásai által megnevelt és pasztorált tömegek képezik. E fáradalmas munkában pedig a ffanciskánusok maguk legtöbbször ismeretlen, szinte személytelen szerepet töltenek be. Például dunántúli viszonylatban: hogy Somogy megye, Fejér megye, Veszprém megye a XIX. században már nagy többségben katolikussá vált, annak előző oka a XVII. és a XVIII. században ott működő andocsi, segesdi, székesfehérvári és veszprémi ferences atyák talán most már ismeretlen, de időben kimagasló és hősi vándorapostoli teljesítménye. Ha ma ezekről már senki sem beszél, de a múlt tényei letagadhatatlanul hangoskodnak mellette. Ilyen módosításban kívánok e fejezetben a szombathelyi ferencesek nép közötti lelki tevékenységéről egyet-mást leírni. Ha a sok evangéliumi ferences munkást plébániánként föl is sorolom, ez csak magának a ténynek megvilágításául szolgál és annak bizonyságául, hogy eme apostoli magvetők is hosszú évtizedeken keresztül tömeget alkottak. Igehirdetés Szombathelyen Szombathely városának Szily János első püspök idejében az 1780-i kánoni vizsgálat szerint Szentmártonnal és Perint községgel együtt 2.661 katolikus lakója volt. Szentmártonnal és Perint nélkül 1952.216 31 év múlva Somogy Lipót püspök alatt Szentmártonnal és Perinttel már 5227, Szentmárton és Perint nélkül pedig 3.561 katolikus hívője és 30 nem katolikus lakik benne. Míg 1910-ben az egyházmegyei névtár (Schematizmus) szerint 20.303 katolikus, 800 evangélikus, 375 kálvinista és 3.058 izraelita lakója van. Ha 1780 körül csak 1.952 hívőt tart számon, akkor egy századdal előbb - sokat mondunk - ha 800-1.000 lakosra becsüljük a hívők számát. Ennek a kis városkának lelki igényeit viszonylag elég sok pap elégítette ki. 1578-tól fogva a vasvár-szombathelyi káptalan tagjai is ide telepedtek. A XVII. és XVIII. században hatnál több a kanonokok létszáma, 1777-216 SZILY 1780. 116
